Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

közcsendet kebelünkben háborítatlanul fenntartani bírjuk és akarjuk - biztossá tegyék. végeztetett. A hű képekben előtüntetett átalakulás nagy szerűsége az összesereglett több. mint kétezer közlakosok által lelkes örömmel fogadtatván, Kovács Ignácz, Fülöp Ignácz. Bárányi Antal és Pethes János a főjegyzővel küldőitekül neveztettek, előterjeszteni a közrendtartásra felügyelő pesti választmánynak hazafiúi békés törekvés eránti rokonszenvünket, köszönetünket, az új kormánytagok eránti bizodalmunkat. s a kebelünkbeni közcsend és rend fenntartására elhatározott közremunkálásunkat arra különösen figyelmeztetvén a küldöttség, hogy a tapasztalandók nyomán a dolgok mibenállásáról visszaérkeztükkor a kiküldő közönségnek hiteles jelentést tegyenek." 1848. március 29.: ,,Már megjöttek a küldöttek, s a főjegyző jelenti igen sok nép előtt, hogy f. hó 25-én délben a küldöttség Pestre érkezvén, legelsőbben miniszteri jelölt Klauzál Gábor úrnál, hogy a Középponti Választmány Elnökénél: Rottenbiller Lipót és Nyári Pálnál is tisztelegvén, - a fővárosnak - úgy azon páratlan ki tűréssel közremunkált lelkes, nagy hazafiaknak buzgalmáért, mellyel nemzetünk békés átalakulásának jótékonyságait, nem egyesekre, nem egyes osztályokra, hanem a közös hon minden népeire és lakóira egyaránt kiterjeszteni törekszik, - városunk nevében köszönetet és hálát szavazott, s kijelentette, hogy valamint erántuk hazafiúi törekvésükben mindenkor bizodalommal viseltettünk, úgy az alkotmányos haladás ösvényén ezentúl is rokonérzetünkre, s tántoríthatatlan közremunkálásunkra számíthatnak. - így kijelentések folytán a küldöttség mindenütt kitűnő szívességgel és leírhatatlan nyájassággal fogadtatott, - s miután az események azáltal, hogy királyunk Őfelségétől adott szent szavak szerént a magyar nemzet kívánatához járulását mind a felelős minisztérium megalakítására, mind a képviseleti rendszer életbeléptetésére, mind a felállítandó nemzeti őrsereg felállítására, úgy az úrbéri viszonyok megszüntetésére nézve biztos és mielőbb remény leni lehet, - a legkedvezőbb fordulatot vettek. - Örömmel értesítheti a küldöttség a közönséget, hogy sem a visszalépés kínos érzetétől, sem felsőbbi ellenszegülés szomorú következményeitől tartani és félni a haza fiainak nem lehet, nem szabad; azért nyugodt kebellel mindenki házi körébe visszatérhet, napi foglalkozását örömmel folytathatja, mert csak munkás polgárok igyekezetek által virulhat fel e hon, mely most mindnyájunké lett; - ezek után a küldöttség nevében a reá ruházott bizodalomért köszönetet mondott, s a jelenlevőket a jó rend fenntartása körüli őrködésre felhíván, a gyűlést a mai nap befejeztetni kérte; - a jelentésbül a békés haladás mikénti állása eránt az összegyííjtött lakosok örömmel értesülvén, nyugodt kebellel csendes lakásaikba visszavonultak, s a gyűlés befejeztetett." 1848. március 29.: Nagykanizsa városának küldött válaszból olvashatjuk: „...minthogy a tisztelkedést és hála kijelentését a Pesti választmány s új miniszterjelölteknek küldötteink által már megtettük, az országos rendeket most a teendők özöne közt köszönőiratokkal elhalmozni nem akarjuk, hanem a legközelebb népképviseleti alapon összeülendő országgyűlésen képviselőnk által a lelkes küzdelmekért hazánk fiainak hálás köszönetünket ünnepélyesen elmondani fogjuk..." 1848. április 19-én: „...a Magyar nemzeti felelős kormányzat annak tagjai eránt szívünk mélyén viselt bizalmunk nyilvánítása mellett felhívás intéztetni rendeltetik." Botár Imre írja „Szolnok agrártörténete a XIX. században"

4 című tanulmányában: ,,Nem anyagi helyzetük javulását remélték új jogaiktól, hanem a korszak mozgalmainak hatása alatt emberi mivoltukban érezték magukat megalázva a régi rendszer által, s most megbecsülésüket látták abban a tényben, hogy az ő képviselőjük is helyet fog foglalni az országgyűlésen." Ennek bizonyítására idézi a Szolnok város közönsége által 1848 áprilisában az 4 Botár Imre: Századok, 1943. évf. 284