Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Szolnok Megyei Néplap XIX. évf. 264. sz. 1968. november 10. 7. p. „Szonaki Szeginy rabok Peczeti" és levele 1656-ból A Néplap elmúlt vasárnapi számában „Rabközség Szolnokon" címmel közölt cikkben Buda és Esztergom várának foglyairól, keserves rabéletükről, az esztergomi rabok 1662-ből való pecsétjéről, a budai Csonkatoronyban raboskodókról olvashattunk. S érintőlegesen említés történt arról is, hogy a szolnoki várban, török fogságban sínylődő foglyok kiváltásuk érdekében az ún. rabközségbe szerveződtek. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogják a részletek a szolnoki vár foglyairól. Éppen száz esztendeje, hogy Thaly Kálmán, az ismert történetíró a Koháryak szentantali levéltárában kutatván, rábukkant egy XVII. században írt levélre, amelyet a szolnoki vár rabjai írtak gróf Koháry István szécsényi főkapitánynak szabadításuk ügyében. A levélen spanyolviaszba nyomott pecséten, körül a szegélven ez olvasható: „SZONAKI SZEGINY RABOK PECZETI". Közepén pajzs, fölül ötágú koronával, alatta középen béklyót vagy lábbilincset ábrázoló hármas karika. A pecséten évszám nem található, de a keltezését meghatározza a levél dátuma: 1656. április 14. A pecsét tehát a megjelölt keltezés előtt készülhetett. „Alázatos és keserves szolgálatunk ajánlása után ... kívánunk Nagyságodnak minden üdvösséges testi-lelki jókat, és ez jeles idnep-napoknak (húsvét) hátramaradott részeit is tegye szerencséssé, kívánatossá, minden hozzá tartozókkal egyetembe. szívünk szerint kívánjuk nagy boldogul megadatni. Nagyságodat mi, Szólnakvári tömlöczben nyomorgó szegény nyomorult rabság, mint kegyelmes urunkat, Isten után gondviselő gyámolunkat, akaránk ez keserves és alázatos levelünk által búsítanunk. Hivatott az bék ő Nagysága bennünket elejiben; díványok (ülés) volt az török uraknak, illyen okon, hogy az rabtartás dolga felől. lm ő Nagyságok megtartottak két rabot Szólnak várában, de ők azt mondják, hogy nem ők kezdették, hanem a magyar kezdette, - de bízvást ők végezik el az rabtartást; annakfelette pcniglen. ha Magyarországban az kezesen egyet ütnek: úri böcsületire fogadta, hogy minden egy-egy ütésért öt-ötszázat üttet ideki az magyar rabon. lm, Arad várában hat rabot tartottak meg. Azért is nagy nyughatatlanságban vagyunk; igaz, hogy még eddig meg nem vertek érettek, - de núhent Magyarországban elkezdik: mindjárást tudjuk, hogy mirajtunk is megesik. Azért im ezen emberséges levelünkmutató rabtúl az egész sereg kezességén kezünkhöz kértük az hitleveleket, úgymint hét hitlevél, hogy mutassák meg Nagy ságtoknak: lássa, igazítása Nagyságod, szabadíttassa az kinek hitlevele vagyon, - ne szabaduljon a mi vérünkön, végünkön, - mert az nélkül is elég sanyarúságban, kezességben vagyunk, az kiért elég sanyarúság, nyomorúság vagyon éjjelnappal az fejünkön: hanem ... keservessen kérjük Nagyságodat, tekintse az mi keserves nyomorúságunkat: az kezeseket ne háborgattassa Nagyságod, mert minket elrontanak érette; hanem az hitleveleket igazíttassa Nagyságod, az kinek hitlevele vagyon. Az kit kegyelmetek mivelünk igyefogyott szegény nyomorult rabsággal cselekeszi: az örökkévaló Ur-Istentül vészi jutalmát ... Ezeknek utána Isten ő Felsége Nagyságodra kegyes szemeivel vigyázzon, áldja és tartsa sok esztendeig kedves jó egészségben, minden szép háza népével egyetemben. Darum Szólnak, die 1. Aprillis anno 1656. Nagyságodnak alázatos és keserves szolgái mind fejenként: az szólnaki tömlöczben nyomorgó szegény rabság, alázatosan szolgálunk, úgymint: 272
