Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Bényj László, Fekete István, Vida István, Rácz András, Hevesi Gáspár, Vas János, Kerekj Miklós, Csanáldj István mind fejenként, az több nyomorult rabságval együtt m.p." Eddig tart a merített papírra írt levél, melyen a címzés eképpen szól: ,,Az Tekintetes Nagyságos Kohárj István uramnak ő Nagyságának, császár urunk ő Felsége szécsényi végházának főkapitányának, gondviselőjének, minekünk is szegény rabságnak kedves gyámolunknak adassék." Az esedező, siralmas panaszkodó levél lúdtollal írt szavait több mint három évszázaddal ezelőtt itt, Szolnokon rótták papírra a szolnoki várban sínylődő magyar rabok. A Tisza és a Zagyva csobogása, esténként a minaret keskeny tornyából messzehangzó török kiáltás mellett szinte csak rabláncuk csengését hallgathatták. A régi szolnoki várnak már csak a helye maradt, falai elomlottak, régészeti leletek őrzik csak az emlékét, de a közölt levél szívszorító hangja felvillantja múltjának egy fájdalmas részletét. Szolnoki Közélet I. évf. 1. sz. 1981. 25-27. p. ill. Dokumentumok Szolnok város történetéből Ez vala szokása régi eleinknek ..." Szolnok Város Tanácsa a tanácstagok, a város fejlesztésében közreműködő kollektívák, körzeti népfront- és lakóbizottságok részére újból megjelenteti és eljuttatja a tanács tájékoztatóját, a SZOLNOKI KÖZÉLET-et, hogy a nyílt várospolitika jegyében közösen munkálkodjunk városi feladataink megvalósításán. 1770-ben egy „Batha nevezetű" főnótárius megfaragott lúdtollal rótta papírra az alábbi sorokat, rigmusba öntötte mondanivalóját, hogyan és miért kezdték Szolnok kamarai város jegyzőkönyveit írni, „mivel nem volt még annak előtte". Hét emberöltő távolából lépnek elénk a rigmus sorai. Nehézkesen gördülnek ugyan mondatai, döcögnek rímei, de a Városi Tanács életét, teendőit olvashatjuk ki belőle az akkori társadalom felfogása, világképe szerint. S egy olyan ember tollából. ,,ki soha kárára nem volt hazájának, hanem oltalmára". Ez vala Szokása Régi Eleinknek, Minden Rendben lévő Tudós Bölcseinknek Hogy kiket kívántak nagy Érdeműeknek Tenni, és javallani Földi Embereknek. Elsőbb is Márványbúi friss Statuájokat Onbúl, rézbűi öntni ki az Formájokat Mesterséges Fábúl rakni munkájokat Szokták, hogy kövessék az ő nyomdokjokat. 273