Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

elvek megvalósításáért, amelyet a Szolnoki Művészeti Egyesület alapszabálya ekként határozott meg: „a nemzeti kultúra szolgálata, a természetben való festés, a főiskolai hallgatók továbbképzése és a közönség nevelése mellett képzőművészeti múzeum létesítése. Már az első év termése is bőséges volt. Nem véletlen, hogy Lyka Károly, a jeles műkritikus ír az 1903. évi nyári tárlatukról:

183 „A maguk piktortanyáján rendeztek kiállítást a szolnoki »telepes« művészek. Egy pár műteremből kiemelték az ajtókat és kész volt a szolnoki Glaspalast. Némi délinövény és keleti szőnyeg adta meg a szükséges díszt: a többi, ami ott látható, már egészen szolnoki termék... A szolnoki telepesek közt vannak, akik már évek óta járják a Zagyva partját. S látnivaló, hogy jól megismerkedtek vele. E sorok írója a megnyitás délutánján néhány órát kocsikázott Szolnok környékén, a Zagyvával ugyan nem volt szerencséje megismerkedhetnie, mert a Zagyva jelenleg eltűnt a föld színéről. Kiszáradt, vagy elfestették a piktorok. De íme itt látja az ember a közelében Olgyay nagy fűzfáit... A por, amely itt végigheveri az utat, Fényes pora. Mihalik nyárfái magaslanak ott a láthatáron. Szlányinak egy szalmakazla guggol a tanya mellett, e mellől hirtelenül a kocsi után perdül Bihari néhány rajkója. Az avaron pedig ott fehérlenek Zombory tehenei. Csak Pongrácz Zagyvája múlt el nyomtalanul... Ha majd egyszer ezek a képek felkerülnek Budapestre, a fővárosiak megkapják Szolnok orbis pictusát (megfestett világát)..." A Szolnoki Művésztelep első kiállításának remek leírása valósággal szemünk elé varázsolja a telep művészeit, s alkotói munkásságát, amellyel a Tisza-parti város változó képét sorra megörökítették s országosan is ismertté tették. S mivel ezt a kritikát - szerencsére - legnagyobb művészettörténészeink egyike, Lyka Károly írta, a művésztelep korai történetének jeles dokumentuma. Nem véletlenül válogattunk tanulmányunk illusztrálására Fényes Adolftól. Zádor Istvántól, Szlányi Lajostól olyan alkotásokat, amelyeket a múzeum tárlatain már láthatott a közönség, s csak ízelítőül szolgál a sok száz vagy ezer művészi alkotásból, amellyel művészeink folyamatosan megörökítették Szolnok - Comenius híres könyvét idézve - „Orbis Pictus"-át. Ha egyszer megnyitható lesz a Szolnoki Művésztelep állandó képtára, mint az már 1960-ban megtörtént

184 a múzeum földszintjén, a bal 55. kép. Zádor Ist\>án: A Vártemplom előtt című rajza 1908-ból, szecessziós stílusban 183 Új Idők, 1903. „A Szolnoki Művésztelep kiállítása" című cikk. 184 1960. március 6-án Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg „Szolnoki Galéria" címen - Bényi László rendezésében - azt a reprezentatív tárlatot, amely Pettenkofentől kezdve a jelenkorig mutatta be a Szolnokon készült művek legjavát, amely a Nemzeti Galéria kölcsönanyagából és a Szolnoki Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből került kiválogatásra. - Sajnos, csak 1965-ig maradt a kiállítás bolygatatlanul. A múzeum és a könyvtár 262