Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
oldalon lévő nyolc teremben, az ott bemutatásra kerülő alkotások nemcsak művészeti, hanem várostörténeti értékük miatt is megérdemlik majd a figyelmet. Zádor István egyike volt azon jeles művészeknek, akik ha nem is szülőföldjük e táj felkeresték Szolnokot, felfedezték a tiszai táj szépségét, a város forgalmas életét, s nemcsak meglátták a rejtett szépségeket, hanem művészetükkel láttatni is tudták. 1908-ban Párizsból pályázta meg a Kohner-ösztöndíjat s azt elnyerve - mint maga írja 185 -: „...Elutaztam Szolnokra, melyre már nagyon kíváncsi voltam, s ahol az első saját műtermemben dolgozhattam... A műtermek igen ízlésesen voltak berendezve. Az ösztöndíjból bőven telt az ellátás, melyet a Tisza túlsó partján lévő »Aranylakat« vendéglőben akkor fillérekért kaptunk. Szép volt a Tiszán átvezető fahíd, a kilátás a Tiszára, a halászbárkákra és a Tiszába torkolló Zagyva túlsó partján fekvő Tabán, kicsi és festői utcáival. Nagy kedvvel jártam bennük festői motívumokért, amelyeket keresni sem kellett, oly bőven akadtak. Nagy volt a kontraszt Párizs Boulevard-jai után. Maga a művésztelep kertje még túl fiatal volt pár éves fáival, gyengén pázsitozva. Viszont igen festőiek voltak a kis tabáni házak interieurjei búboskemencéikkel és a művészteleppel szemben álló régi vártemplom (55. kép) belseje sok színes zászlajával. Túl a vártemplomon, Alcsi felé már az Alföldön voltunk, tanyáival, gémeskútjaival, itt-ott útmenti akácfákkal és beláthatatlan nagy éggel. A Párizs utáni nagy ellentét terjesen magával ragadott... A zeg-zugos tabáni utcákban kezdtem el dolgozni, amelyekben járva kis festőszékemre ülve, majd munka után felállva, csak nehezen ismertem rá az irányra, amely felé elindulhatok, hogy az ide-oda kanyargó kis utcákon át visszataláljak. Olyan festőiek voltak, hogy nagyon gyakran tértem ide vissza, egész más témákat találva. Egyszer lekanyarodtam a Zagyva tabáni oldalára, mely ide-oda kanyarogva, lassú vizével más-más témákkal izgatott... Különös varázsa van itt a levegőnek, amely a legtisztább napsütésben is ezüst fátyollal von be mindent. Itt nincsenek nyers színek, itt valami csendes harmónia tölti 56. kép. A szolnoki Tabán zegzugos utcácskái közt (Fotó: K. Gy.) m anyagának, gyűjteményének növekedése indokolttá tette egy új könyvtárépület létesítését, de ez sajnos - többszöri MTVB-határozatok ellenére is csak ábránd maradt. N.B. A 90-es évek elején felgyorsult a múzeumépület rekonstrukciója, melynek során 1996-ban megnyílik a régészeti-történeti állandó kiállítás, 1997-ben pedig az állandó képtár. Szolnok Zádor István művészetében című kiállítás katalógusának előszava. Szolnoki Galéria, 1973. 263
