Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
hangsúlyosabbá. A falsíkok oromzata csapott nyeregtetővel mélyül a magas manzárdtetőzetbe. Az épület bal oldalán aszimmetrikusan elhelyezkedő száraz bejárat díszlépcsőjét reprezentatív vasrács védi (52. kép). A népművészetben kedvelt pávafarok motívum művészi felhasználása éppúgy figyelemre méltó, mint a díszlépcsőt és a fogadócsarnokot elválasztó szecessziós vasrács is. A szárazbejárat és a díszlépcső megvilágítását szolgálja a vasrácsos kapu fölötti két ablak, amelyet alul színes mozaikmező hangsúlyoz. Ugyanilyen - népi díszítési elemeket felhasználó - mozaik látható a nyitott erkély három ablaka fölött is. Történelmi, irodalmi események is kötődnek az épülethez. 1919. március 15-én innen az erkélyről hangzott el a szolnoki ifjak ajkáról Ady számos verse. Balázs László gimnáziumi tanuló stílszerűen innen harsogta a „Fölszállott a páva" ismert sorait. A Szapáry utca közepe táján - a Nemzeti Szállóval szemközt - látszik egy kétemeletes, magas manzárdtetős épület, amelyet sajnos csak fényképről ismerünk (ma az OTP Megyei Igazgatósága van a helyén). Pedig az a szecessziós épület, a Szolnoki Hitelbank a Lechner-féle magyar építőstílus képviselőjeként ismert Jánszky Béla és Szivessy Tibor budapesti építészek 180 jeles alkotása volt. 1912-ben épült, nem sokkal azután, hogy Jánszky Béla Kós Károllyal együtt a zebegényi templomot megalkotta. Nem véletlen, hogy a pénzintézet tervezésénél inkább az erőt és biztonságot sugárzó szerkezeti elemek, mint az épületkülső dekoratív játékossága jutott érvényre. Jó példája a masszív bejárat, amelyet kétoldalt a Jászság és a Kunság szimbólumaként - Kisfaludy Stróbl Zsigmond egy-egy domborműve - két, pásztorviseletbe öltözött pásztor alakja díszített. - Igazán szerencse, hogy az épület lebontásakor - Pólya Tibor javaslatára - ezek az értékes domborművek átkerültek a művésztelep pavilonjainak egymásra néző végfalaira, s közülük az egyik még a II. világháború pusztításait is túlélte. Az 51. kép tengelyében utcavéget lezáró elemként láthatunk egy kétemeletes, díszes oromfallal, kiugró fedett erkéllyel rendelkező épületet - a magyar szecessziót jellemző - dekoratív sgrafitto és színes majolika gazdag felhasználásával. A Kereskedelmi Bank kapott engedélyt az építésre - harminc esztendei fennmaradással - a városi önkormányzattól, mégpedig igen magas bérleti díj fejében. De nyert vele a Kereskedelmi Bank is, hiszen a város centrumában, a legforgalmasabb és egyben legrendezettebb helyén kezdhette meg működését. Felmerül azonban itt egy kérdés: miért engedte át építésre a városi önkormányzat azt a területet, amelyet pedig a Szapáry utca meghosszabbítására szánt a rendezési terv? A válasz erre csak az lehet, hogy a mögöttes terület sűrű beépítettsége miatt a kisajátítási költségekkel a város megküzdeni nem tudott, addig viszont a bérlettel jelentős, rendszeres bevételhez jutott. így épült meg tehát 1909 körül Komor Marcell és Jakab Dezső fővárosi műépítészek újabb alkotása. Nagy vesztesége a Szapáry utcának, hogy a Lechner-féle magyar építőstílusnak két ilyen jelentős alkotása nem maradt meg. Szerencse, hogy a két banképület között épült egykori Kádár cukrászda emeletes épülete megőrizte eredeti homlokzati díszítéseit. A földszinten megmaradtak a félköríves ablak- és ajtónyílások. Változatlan a fedett erkély három ablakkal, s a bejárat fölötti nyitott erkély díszes ráccsal. Az ablak fölötti és az erkélyajtót övező sgrafitto ékítmények, színes virágmotívumokkal idézik a magyar szecesszió század eleji építészetét. 180 Művészet, XI. évf. 295. Az Architecture c. cikk tárgyalja Jánszky és Szivessy munkásságát, s egészoldalas képet közöl a Szolnoki Hitelbank épületéről. Művészetükről megjegyzi a tanulmány, némely pesti művésszel ellentétben, akik szerint: „a vidéknek minden jó, "...Jánszky és Szivessy nem élnek ezzel... Nekik a zombori vagy szolnoki utca, ahol akácok árnyéka játszik a napon, nem másodrendűbb, mint a főváros valamely elegáns nagyforgalmú pontja..." 258
