Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Hasonló stílusban készült - a kor gyakorlatának megfelelően - az épület teljes belső berendezése is. Ma már csak fényképekről ismert a cukrászda enteriőrje. Nagy kár, hogy a 40-es évek végén bekövetkező államosítások és a vendéglátóipar modernizáló törekvései a szecessziós stílbútorokat felszámolták. Akad-e vajon vállalkozó, aki a muzeális értékű belső enteriőrt és berendezést pótolni tudja? Milyennek látta Szolnokot Luttor Ferenc művészettörténész 1910-ben a Művésztelep meglátogatásakor,

181 amikor a vasútállomásról elindulva végigment a Baross utcán: ,,...Az új város magán viseli a modern városok lüktető fejlődésének nyomait. Sok új épülete valami forrongó szellemre enged következtetni. A magánházak villaszerűek, erősen magyaros ízű díszítésekkel ékeskednek. A tulipán magyar virág - mondják - s az építészet itt Szolnokon nem fukarkodott ennek a motívumnak a kihasználásával." S amikor a Zagyva-hídon a Várba ér, a Tabán öreg házait látva, impresszióit így rögzíti: „...Az ősrégi Szolnok kedves, öreg házak csoportja, melyeken szelíd béke honol. Az ablakokban muskátli virít, a porták ragyognak a tisztaságtól. A tenyérnyi kertecskében színdúsan terem ezerféle virág, s ezeket a kis paradicsomokat kőfalak védik az árvizek gyakori rémétől... Én is itt laktam, közöttük, de szerencsére csak derűs eget láttam, és Szolnok derűs ege olyan kék, mint az olaszhoni mennybolt." A város hangulatával eltelve a művészkolóniát keresi fel, mondanivalóját azzal kezdi: „A szolnoki várban most művésztelep virágzik... - s nézzük, milyennek látta a műtermeket -: A vár gazzal benőtt puszta téréit szorgalmas kezek hamarosan kertté varázsolták. Nem valami dús fürtű parkká - ilyet a homokos, agyagos talaj nem bír el, hanem amolyan ritkás, de jóakarattal gondozott magyar kertté. Ennek a közepébe épült a két, magyar stílben tartott verandás lakóház hat-hat műteremmel, ugyanannyi lakással. A verandákra vadszőlő indái kúsznak, átölelik a karcsú faoszlopokat, s roppant kedves képet adnak a művészotthonnak. A régi várfokra, a legmagasabb pontra csinos kilátótornyot építettek a művészek, melyből igen szép kilátás nyílik a városra, a Tiszára, meg a homályba vesző rónára. 52. kép. Szecessziós kovácsolt, pávafarkot formáló bejárati vaskapu a HNF megyei bizottsága épületén (Fotó: K. Gy.) 181 Luttor Ferenc: Aestetikai tanulmányok. Veszprém, 1911. Benne a Szolnoki Művésztelep 39 48. 259