Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

A Szálház környékén folyó életet és munkát Gorove ugyancsak részletezi: ..Nem tsekély jótétemény a köröskörül fekvő vidékekre, nevezetesen a Jász és Kun kerületekre, Heves, Pest, Szabolcs, Csongrád és Békés vármegyékre nézve az épületekre igen alkalmatos só alja fenyőfáknak a Szolnoki szálháznál nem drága áron és válogatva lehető megszerzése. A tűzi lágy fa oltsó öleket nem említem. - De az építem akarók nem tsak kedvek szerént való fedél gerendákat, hanem kész létzeket, deszkákat, sindelyt bővségben kaphatnak ugyan azon szálháznál, mellyet egy szálmester (Ratium Magister), egy ellen dolgozó (Contraagens) egy-két írnok és felvigyázók igazgatnak. - Némely esztendőkben kétszáz ezer s több fenyő száiokat is széljel hordanak a feljebb érdeklett vidékiek, úgy hogy ha a nagy Mgú [Méltóságú] Kamara a sót hajókon szállíttatná Szolnokba, a fa dolgában úgy is szűkölködő szomszéd vármegyék igen sokat szenvednének." - Gorove a jegyzetben megemlíti azt is, hogy: "Sok uraságok a Szolnokba lakó Cameralis Áts mesterrel áltáljába alkusszák a fedelet, aki 50 és több legényeket tartván, de a fenyőfából válogathatván igen hamar öszve átsoltathatja a tetőket. A Pest alatt fekvő Szentlőrintzi puszta legnagyobb két épületjének fedelei is Szolnokba faragtattak. - A munkára való szil, tölgy és tserfát, nemkülönben az erdőháti ölfákat is esztendőnként májusban és júniusban, néha őszkor is a Bereg vármegyei fakereskedők szokták Szolnokba és Szegedre leszállítani, úgy hogy a Tisza partjainál, az Alföldön oltsóbb a fa, mint némely erdők alatt fekvő városokban. - Ide kívánkozik Gorove lábjegyzete: Ugyan azért Szolnokra igen sok vízi hajós, vagy tombászos malmok készíttetnek, s el is adattatnak."

64 , Említettük már, hogy a kamarai ácsmester és legényein kívül Szolnok zsellér lakossága is szívesen foglalkozott a fa feldolgozásával és árusításával. Pedig ez a szolnoki tanácsi jegyzőkönyvek szerint tilalmaztatik: „Az ó és budai feő Kormány Hivataltól érkezett és a lakosokat a kereskedésre eddig készített zsindel és létz ezen túli készítésétől eltiltó levél felolvastatván, egy ízben már el volt tiltva a lakosoknak, ugyanonnét a mostani rendelet a kir. Szálhivatalhoz érkezett."

65 Hadd jegyezzük meg itt azt is, hogy a szolnoki múzeum várostörténeti kutatásai során, nagyobb méretű földmunkák alkalmával több helyen un. fűrészelőgödrök nyomaira bukkantunk. 1952-ben például a Kossuth téri irodaház épületének alapozásakor. Öreg faipari munkások még emlékeztek arra, hogy az egy öl szélességű és mélységű. két-három öl hosszú gödrökre keresztbetett gömbfákra, dorongokra helyezték a hosszú fenyőszálat, s miután csapózsinórral megjelölték hosszában, kezdődött a fűrészelés oly módon, hogy a keresztfűrésszel vagy hasító fűrésszel a gödörben két ember húzta lefelé, és felül, a gerendán álló ember húzta vissza, ügyelve arra, hogy a vágás a megjelölt vonalon haladjoa Nem véletlen, hogy az általunk feltárt fűrészelőgödrök alján vastag rétegben volt található az összepréselődött, valósággal tőzegesedésnek indult fűrészpor. S hogy ezek a fűrészelőgödrök a XVIII. század közepénél régebbiek nem lehetnek, bizonyíthatjuk azzal, hogy a lelőhely éppen a várost övező vizesárok területén fekszik, amelyet az időben a város terjeszkedése miatt kezdenek betölteni. De ugyanilyen fűrészelőgödröket figyeltem meg 1962-ben a Tiszaparti Gimnázium alapozásánál, ahol nemcsak a falak alapárkait ásták ki, hanem az épület alapterületének jó részét is. A fűrészelőgödrök a sűrűn beépített városban nem kis gondot okozhattak, mutatja az a körülmény, hogy a tanácsi jegyzőkönyvekben gyakorta találhatók panaszok arról, hogy a szomszéd fűrészelőgödre közel van a panaszos házához. Ezért a tanács több ízben elrendeli, hogy a fűrészelőgödrök a szomszéd házához egy ölnél közelebb nem lehetnek, nehogy azok falai leomoljanak. 64 Ua. 61. 65 SZML Szolnok város jkv-e: 1836. oki. 15. 193