Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Fentebb már írtuk, hogy a lakott részt övező szérűskertekben is épültek már lakóházak a mezőgazdasági célra használt építmények mellett. A város „ámbár urbarialiter kezeltetik, természetben mégsem szolgáltat semmit, hanem szerződés szerint kezelik". A XVIII. szazadhoz hasonlóképpen a város földesura a Királyi Kamara, akinek úrbéri szolgáltatásként szerződött összeget fizet a város. Az összeírás utasításai szerint csak a 18-60 év közti, mindkét nemű adófizető lakosokat kellett összeírni az alábbi csoportosítás szerint: 42 Értelmiségi (honoratior) 12 Kereskedő (mercator) 4 Egésztelkes gazda (colonus) 32 Féltelkes gazda (colonus) 131 Negyedtelkes gazda (colonus) 349 Nyolcadtelkes gazda (colonus) 9 Iparos, kézműves (apifex) 175 Házas zsellér (inquilinus) 610 Hazátlan zsellér (subinquilinus) 15 Tényleges katona 14 Kiszolgált katona 74 Nem adózik : 60 éven felüli kora miatt 239 Nem adózik: testi hibája miatt 20 Összesen: 1975 A testvérek, fiúk, lányok rovatokba jegyezték be - az utasítások szerint - mindazon 18 évnél idősebbeket, akik nem önálló háztartásban laktak, hanem szüleiknél vagy testvéreiknél. Ezek száma (3+24+15+52) 94 fő. A lakosság számát megkapjuk, ha a fenti két összeget megszorozzuk a korabeli családnagysággal, 5-tel. így 10.345 az összeírtak száma. Ezt kell még megnövelni azok adataival, akik nem kerültek összeírásra (katonatisztek, papok, mert ők akkor nem adóztak). A nemeseket sem írták össze név szerint, de közülük 1 l-nek volt jobbágytelke, egy volt köztük egészhelyes, 3 volt féltelkes, hétnek pedig mindössze negyedtelke volt (azaz 9-9 m. hold), ami azt mutatja, hogy a kurtanemesek közé tartoztak. Szolnok város lakossága 10.979 volt 1828-ban, ezt az adatot találhatjuk Nagy Lajos Budán megjelent statisztikai munkájában 43 is. Összevetve az 1786-os népszámlálással, az 5812-ős szám csaknem megkétszereződött negyven év alatt (1815-ben is csak 7500 volt). A foglalkozási rétegzettséget megfigyelve, a telkes jobbágyok földjének fokozatos kisebbedését tapasztalhatjuk. Az egész telek Szolnokon - az országos 32 holdtól eltérőleg - 36 m. hold volt. A nagyobb szántóföldnek az oka, hogy a határban kevés lévén a rét, ezt szántófölddel pótolták. Botár Imre a Századok 1953-as évfolyamában közreadott agrártörténeti tanulmányában 44 vizsgálta a kérdést a birtokelaprózódás vonatkozásában. Tőle idézzük az alábbi kimutatást: 42 O. L. Nádori It. Ad. num. 114 (Heves és Külső Szolnok vármegye) 43 L. Nagy: Notitiae politico geographico statistische Regni Hungáriáé. Buda, 1828. 44 Botár Imre: Szolnok agrártörténete a XIX. században. Századok, 1943. 78-104. 521 jobbágy 925 zsellér 182
