Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
„Szolnok Korona Mezőváros" megnevezés szerepel németül: „Kron-Cameralische Marktflecken Szolnok". A tiszai panoráma részletezését kezdjük a „napkeleti oldalon", ahol a Zagyva két ága és a Tisza által képezett sziget közepéből emelkedik ki az 1824-ben épült új vártemplom, körülötte apróbb házak, mindegyike jól látható, bizonyságául annak, hogy nincsenek már meg a felmagasodó földfalak és -bástyák, amelyek eltakarhatnák azokat. A Zagyva ásott ágán keresztül a város felé fahíd vezet egy szabadabb térre. ahol az Immaculata elnevezésű Mária-szobor emelkedik. A Tisza-hídtól balra a három hatalmas sóraktár épülete magaslik közvetlenül a parton. A sóraktárak bejárataihoz öt lépcső vezet a jól kiépített partról, hogy a sótömbök szállítása a tutajokról könnyebb és minden vízálláskor megoldható legyen. A sóházak mögött közvetlenül a Kamaraváros többi hivatali és lakóépületei tömörülnek. A Kamaraváros bal szélén bekanyarodó kiépített töltés a hajdani városfalat védő egykori vizesárok torkolatát jelzi. A sóraktáraktól balra lévő magasabb ház a Sóhivatalhoz tartozó ún. dicasterialis épület. A háttérben a Xavéri Szt. Ferenc-kápolna, melynek tornyát 1810-ben építették. 41 A parttól kissé bentebb a Sörfőző ház. Előtte a Tiszában egy hajómalom jelzi, hogy oda nyílt ki a Molnár utca (ma Ságvári kit.). A vízben cölöpözött állvány vízmeregetésre szolgált; a város lakói ugyanis a Tiszából hordták a vizet, mert a városban csak ásott kutak voltak. Meghatározó épületegyüttese a tiszai panorámának a megelőző század közepére épült Ferences-rendház és templom. Toronysisakját ugyan még csak a művész fantáziája alkotta, hiszen az csak 1835-ben fog megépülni. A kolostor kertjét erős téglakerítés övezi, árvíz elleni védekezésre is szolgál. Nem szerepel a képen a templomtól balra az emeletes gimnázium sem, amely ugyancsak 1835-ben épül meg. A Tiszába torkolló újabb vizesárok - fölötte masszív kőhíddal a Büge, amely az Ugarban kanyargó „Dézsma Szérű Ere" vizeit vezeti le a Tiszába (4. kép). A Büge nyomvonalát ma a Meder utca jelzi. A művész itt is egy kissé tömörítve ábrázol, hiszen teljesen kimarad a képből a hajóállomás környéke. A Büge erőteljes kihangsúlyozásával érzékelteti, hogy itt kezdődik az ipari negyede a városnak. A Tiszán látszó három tutaj utal arra, hogy itt van a helye a „Portus"-nak vagy „Szálház"-nak, ahol a tutajok fenyőszálait tárolja a Kincstári Szálhivatal, feldolgoztatja és árusítja. A Szálhivatal épületei mögött látszanak is az egymásra halmozott szálfák rendezett tömegei. A panorámát a Téglaház vagy Téglaégető és a Szt. János város zárja, a zsindeíykészítők. famunkások apró házaival. Az előtérben a parton a Nepomuki Szt. János-kápolna épülete még áll. csak később mossa alá a Tisza, alapjaival együtt a folyó medrébe kerül. Az előteret képező Tisza folyó mozgalmas életről tanúskodik. A hídtól lefelé tutajok haladnak. A folyó bal pariján tetejes fahajó, ún. „bőgős hajó" áll kikötve, mellette nagyobb dereglyék. A kép bal alsó sarkában zsánerszerűen ábrázolja a művész egy halásztanya életéi, kunyhóval, halászladikkal, és az ágasfákra felfűzött szárított halakkal. Szolnok a Tisza felől a múlt század harmincas éveiben városi külsőt mutató település. Igaz ez még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a művészi tömörítés és a korabeli művészi ábrázolás ideálisabb képet mutat a valóságos helyzetnél, különösen a kép felső részén sűrűsödő háztetők esetében. Azok bizony falusias jellegű nád- vagy zsúptetős egyszoba-konyha-kamrás vályogházak voltak. Olyanok, amelyekből elvétve még ma is találunk egy-két népi műemléknek számító apró házat, nagy részét azonban a felszabadulás utáni városépítés avultságuk miatt eltüntette. 41 Visitatio Archidiaconalis ... Districtus Szolnokiensis pro anno 1810. 10 o. - A volt Szolnoki Ferences-rendház irataiból, a Damjanich Múzeum gyűjteményében. 181
