Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

6. kép. Lehnhardt Sámuel Szolnokot ábrázoló rézmetszete 1827-ből, az Asztalos és pintércéh pecsétjével ellátott céhlevélről. Készült Pesten; a céhlevél szövegét külön nyomtatták Érdemes vizsgálat tárgyává tenni azt a rézmetszetet egy céhlevél felső részéről amely Szolnok feudális kor végi ábrázolását tárja elénk a téglaházaktól, Szt. János várostól kezdve a Várig bezárólag, azt a részt, amelyen a város iparforgalmi jellege legjobban kitűnik. A kép mérete 18x46 cm, rézmetszet nyomással. Jelezve jobbra lent: „Sam. Lenhardí se. Pest". A szolnoki panoráma alatti szabaduló levél szöveget nyomdai szedéssel és nyomással készítették űrlapszerűén, hogy a személyi adatok beírásával az okmány hiteles legyen. A 6. képen látható céhlevélen

40 az ..Asztalos és pintér egyesült céh" viaszpecsétje látható 1827. július 23-i keltezéssel. Jobbra lent Gother István fő céhmester aláírása. Nevével már találkoztunk a vártemplom berendezéseinek asztalos munkáinál. A rézmetszet készítési évét könnyen behatárolhatjuk 1824-27 közé. Az 1827-es évvel keltezett a céhlevél, tehát ez a felső határ. Szerepel rajta már a vártemplom, amelyet 1824. okt. 31-én szenteltek fel, a rézmetszet ennél hamarabb nem készülhetett. így minden bizonnyal 1825 vagy 1826-ban készíthette Lehnhardt Sámuel a szolnoki céhek részére. Ugyanis más céhek is felhasználták ezt a rézmetszetet céhleveleik díszítésére és hitelesítésére. A metszet bal felső sarkában Szolnok város címeres kerek pecsétje látható 176l-es évszámjelöléssel, ami arra utal, hogy 1825-26 között még használatban volt. Felirata latinul: „SIGILLUM x OPPIDI x SZOLNOKIENS". A jobb felső sarokban a Szolnoki Királyi Sóhivatal kör alakú címeres pecsétjét találjuk. Latin körirata: „SIGILLUM. REGII. OFFICII. SZOLNOKIENSIS." A nyomtatott szövegben 40 A Damjanich Múzeum gyűjteményében. 180