Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

meg tekintésre alig méltóztat valaki - írja Gorove - így azon hajdonában magos és kemény bástyák, mellyek magok iránt tiszteletet gerjesztettek még az ellenségben is. most legfeljebb arra szolgálnak, hogy esztendőnként őszkor a Tiszahátrul az Alföldre lesiető almás tutajok és Kasok, melyeknek sokaságától vereslenek a Tisza szélei, azok alatt (a széltől nem annyira háborgattatván) bátorságosan kiköthessenek,... Hasonló módon betsteleníttetnek meg a porló és omladozó föld kerítések, az alattok napestvig a meregetővel haszontalanul halászó lakosóktól,... Tsak a só szálokkal leevedző Máramarosi oláh kormányos szokta ezt a romladozott várat örömmel meg-idvezleni. midőn hosszú útjában a Szolnokig kiürült pálinkás butykossát kurjongatva tsak azért töri el bástyáin, mert a lassú és keringős Tiszán a Sót Szolnoknál tovább nem kell vinni. - De aki nemesebben szeret érezni,... bizonyos vonzódással és édes emlékezéssel utazik el eggy hely mellett, melly valaha sok jeles történeteknek kebele, sok tüzes vitézeknek menedéke, és több derék hazafitársainknak temetője vala..." Mielőtt a vár belsejét és épületeit megvizsgálná, előbb a környéket, a természeti viszonyokat veszi szemügyre. Szükséges volt ez a történetíró Gorove László számára, mert a régi adatokat, írott forrásokat akarta összevetni az akkori mával. Ezért jelent számunkra sokat Gorove leírása arról, amit látott, hiszen másfél évszázadot meghaladó helyzetet rögzít, imígyen: ,,...Ha az ember vizsgálódó szemekkel ma a várat körül nézi, nyilván tapasztalhatja, hogy a várnak alkotása igazi három szegletes nem volt. hanem inkább egy rendetlen négyszöget formált, melly dél felől széles, és észak felé keskenyebbre, de nem egész csúcsra vonódott öszve, mint egy regulátlan Romboides, mégis mind a négy szegletében öblös bástyák voltak, mellynek helyei és nyomai ma is még szembe tűnők..."

35 „Ezen föld töltések... magosságok legalább 8 vagy 9 ölnyi lehetett, még ma is a föld színétől véve hellyel hellyel a bástya magosságát. 6 ölre lehet tenni. Főképpen a napkeleti oldalon, melly még tűrhető állapotban találtatik - állapítja meg Gorove.

36 - A bástyáknak szélessége, tsak a nem régében lerontott kapujáról ítélvén mintegy 6 ölnyi lehetett (12 m)..." A vár délkeleti sarkán lévő bástyát látja legépebbnek:

37 „...a vár kerítése négy szegletein 4 öblös bástyák alól szélesen kezdve, és hová feljebb mind inkább szűkebbre véve emeltettek, magasabbra mind a földhalmozások. Ezen kiszegelléseknek eggyike, melly a természetes árkában folyó Zagyvában a Tiszába való ömlésénél fekszik, meglehetős épségben még látható. - A bepázsitozott föld kerítések sűrűen, és össze vissza be voltak véd karókkal (Palisádákka!) ültetve.... Ezen véd karóknak a töveit elkorhadva szintúgy sor szerint, amint a salétrom főzésre a földet ásatta, megmutogatta nékem a tavaszon a várba lakó Salétrom főző. sőt régi szegeket is mutatott, mellyek ottan szoktak ásattatni..." Az eredeti Zagyva-meder mellett megvizsgálja az 1550-ben ásott új Zagyvamedert is, amely a várat nyugat felől védi. „...Ezen a Zagyvái ásott árkon, melly ma is tele van vízzel... - írja Gorove

38 - Most eggy álló híd visz rajta által és be a romlott várba, melly híd minden szép és erős alkotása mellett mégse dítséretes, mivel igen keskeny. Szárazság idején ez az ásott ága, mellyen túl fekszik Szolnok várassa. ki szokott száradni. A természetes ágya pedig a Zagyvának, melly napkeleti oldalát mosta, a bástyáktól eggy néhány lépésnyire eltávozott, amelly hogy 3 századok alatt megtörtént, tsudálni nem lehet, de annyival közelebb vitetett déli oldalához a szőke Tisza, melly a föld töltéseket habjaival már már elnyelni készül." Mintha Gorove László kíséretében jártuk volna körül a várat, most kövessük őt 35 Ua. 18. 36 Ua. 19. 37 Ua. 20. 38 Ua. 19. 178