Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Nézzük ezt a részt prózai fordításban: „Ahol a szkithiai szállás elhagyása után az első, félelemtől mentes helyen volt a magyarok biztos tábora, és a megfáradt testről le lehetett mosni az idegen szennyet hullámaidban, szőke Tisza. Ahol a vitézlő vezérek Zounok híres nevéről nevezett hétbástyát alapították. Itt ömlik a csendes Tiszába a károkozó Zagyva, és hosszú úton igyekszik kísérője lenni. Hatalmas erősség virult először és emelkedett magas tornyaival. A szomszédos földnek innen osztották a jogot, mert ez a Szolnok a vidék feje volt..." Bozsó Antal lábjegyzetben Gorove Lászlónak a Tudományos Gyűjteményben megjelent „Szolnok vár viszontagságai" c. tanulmányára hivatkozik, amely szintén „a scythiai szállás elhagyásától" eredezteti Szolnok történetét. A történelmi századok említése után megfogalmazza: „...Persze nem lehet látni fénylő kapukat, tornyokat és szentélyeket és a félhold nemzetségének temploma sem maradt meg..." Akkor jött patrónusként „Németh Sándor, szeretett praefectus... Szólt és ígéreteivel így erős biztatást adott, amely már mintegy fél segítséget jelentett. Nyomban tömegesen álltak talpra a polgárok, a régi lebontandó szentély lebomlik, és hangyák módjára ide a munkához hordják a te köveidet, régi kápolna..." Költeményének befejező részében ismét a város jótevőjéhez szól a szerző: „...Dicséretedre bajosan lehet szavakat találni. Hervadozik, nem tulajdonok a költészet múzsája, hiányoznak a szokatlan lyra zengő húrjai... Amíg csak meglesz a Tisza kérges kezű népe, míg a kampós ekevas hasítja a földet, amíg virágok nyílnak a kertekben és örvendve legelészik a réten a nyáj, amíg a tagokat a vér habzó hulláma élteti, és ez a szellem mozgatja övéit, bensőnkbe lesz zárva mindez, ez lesz a történelemben a hála napja..." Bozsó Antal köszöntő versének lelkesült sorai közt megbújnak olyan várostörténeti részletek is, hogy a középkori szentélyt akkor bontották az egykori török mecsettel együtt. Mindkettőnek faragott köveit felhasználják az új építéséhez. A várkapu szétbontása után az újabb masszív kőépítmény eltűnése mutatja a várnak és épületeinek felszámolását. Nézzük meg, milyennek látta ezt a szemtanú Gorove László 1820-ban.

34 „Eggy építményt, melly valahai nevezetessége helyett, most tsak a mindent meg-emésztő és széljel dúló időnek szomorú képét hordozza maga előtt, a bővebb 5. kép. ,,A szolnoki vár emlékezete" című latin nyelvű nyomtatvány, amelyet Bozsó Antal, Szolnok város első nótáriusa írt klasszikus versformában 1824-ben, a vártemplom felszentelése alkalmából 34 Gorove Lászlónak a 6. jegyzetben idézett tanulmánya, 1820. IX. 3. 177