Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

4. kép. Markmüller József: A szolnoki határ gazdasági térképe 1819-ből, az Országos Levéltár gyűjteményéből, jól mutatja, hogy milyen kicsiny Szolnok határa, hiszen a Zagyván és a Tiszán túli területek kincstári vagy nagybirtokok. így szántóföldi müvelésre a ma Ugarnak nevezett határrész szolgált nagybirtokok határolják, nyugatra pedig Abony község és északra Rékas község birtokaival határos. A térképünkön ábrázolt területet nagyobb részt a mai Ugar ne\íí határrész képezi. A térkép jobb alsó sarkában szín- és jelmagyarázat az Ugar szó jelentését is megvilágítja. Az eredeti térképen a különféle rendeltetésű földek más-más színnel vannak jelölve, de hogy ezek a színek megkülönböztethetők legyenek, számokkal is azonosíthatóvá teszik őket. A jelmagyarázat egyúttal az egyes földterületek rendeltetését, gazdasági hasznosításukat is feltünteti. A latin szöveg magyarul: 1. Első forduló szántóföldjei. 2. Második forduló szántóföldjei. 3. Döghát nevű rét. 4. Kenderföldek. 5. Legelők. 6. A város belterülete. 7. A vár és a tutajok őrzésére szánt terület 8. Libalegelő és vásártér. 9. Vízzel borított terület. 10. Esős években szintén vízzel borítva. 11. Országutak és dűlőutak. A jelmagyarázat 1. és 2. pontjából kitűnik, hogy a szántóföldeket kétfordulós rendszerben használták a korra jellemző általános gyakorlat szerint. Az egyik forduló területét őszivel vetették be mindig, a másik pedig ugarnak maradt. Az ugarnak hagyott rész 1/8-át azonban tavasszal kukoricával vetették be. A viszonylag kis határnak mennyiségi adatait, amely a térkép bal alsó sarkában található, négyszögölekből 170