Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

5 cölöpöt az x-szel jelölt pontnál lerobbantják, ami miatt a „c" helyen egészen új cölöpjármot kell készítem, hogy a föld nyomását megelőzzék. A d és e jeleknél hosszabb cölöpöket kell verni, f az új kötőgerendák. A parti hídfő megerősítési tervből leolvasható a közepes és a legmagasabb vízállás szintje is, amely nem éri el a híd környékének talajszintjét. De az megállapítható, hogy a folyó sodorvonala egészen közel került a város felőli parthoz, így a hídfőt a partomlástól mentesíteni kellett. A XIX. század első feléből két olyan térképpel rendelkezünk, amely a város település- és gazdaságtörténeti vizsgálatához nélkülözhetetlen. Az egyik 1810-12 között készült, Mayer hadmérnök kéziratos színezett térképe, amelyből a 3. kép egy részletet mutat be. A térkép feltehetően - a napóleoni időkre tekintettel - katonai célra készült,

11 a vár precíz rajzán kívül az ,,Alte Festung' jrégi vár] megjelöléssel egy kisebb védősánc látható a Zagyva torkolatánál. A Tisza-híd mindkét végén a hídfőt sáncokkal erősíteni tervezi. Ezenkívül a Szandára vezető töltést ferdén harántolva egy terjedelmesebb huszárvár tervei láthatók megerősítve négyszögletes toronnyal. Erre utal különben a térkép német nyelvű címe is. Magyar fordítása: „Szolnok. Egy megerősített állás és egy hídfő terve Szolnoknál a Tiszán. Mayer százados.../l810-12." - A napóleoni idők elmúltával a terv csak terv maradt, de számunkra a térkép településtörténetileg sokkal fontosabb. A térkép eredetijét a Kriegsarchiv őrzi K. VTÍ.k.279. szám alatt, léptéke 1:18.800. A színezett kéziratos térkép É-ról ábrázolja Szolnokot és környékét Szandáig, illetve a varsányi határig. A külterületen főleg az utak jelölését tartja fontosnak, de - szerencsére - teljes részletességgel mutatja Szolnok belterületét. Külön értéke a térképnek, hogy a lakóházakat pirossal jelzi mindenütt, még a város szélén is. de a - várost északról és nyugatra övező - szérűskerteket és bennük lévő gazdasági épületeket mindig zöld színnel jelöli. így plasztikusan mutatja a város települési szerkezetét, hiszen első pillanatra elkülöníthetők a lakóházak az egyéb rendeltetésű épületektől. Vizsgáljuk meg a település szerkezetét, amely a középkorban kialakult várat és kamaravárost körülveszi. A hídtól kiinduló főutca mentén látszik a sűrűn és rendszertelenül épült Tabán, félszigetként benyúlva a Zagyvába. Mellette nyugatra húzódik a Katonaváros tömbje, rendezett utcasorokkal a Főutca és a tőle északra húzódó Nagykereszt utca (ma Ady Endre út) által határolva. Ennek folytatásaként fejlődött tovább a város többé-kevésbé rendezett utcahálózattal a Xavéri Szt. Ferenc kápolnán túlra, a Koszorú utca környékéig, amely résznek Burgyin volt a neve. A Kamaravárostól nyugatra szélesebb utcák alakultak a Tanácsház környékén a Főtérre nyílva. A mai Táncsics u. - Magyar u. és a Ságvári út és a Főtéren lévő piac már a városközpont kialakulását jelzi, vagyis azt, hogy a város katonai jellege és a Kamaraváros gazdasági-politikai szerepe mellett a város súlya is nagyobb szerepet kap. A belterület nyugati része a Petőfi utca - Gábor Áron tér vonaláig sűrűn és kanyargós utcákkal beépült. Közte jól felismerhető az ívesen hajló, szélesebb Mária utca. A belterület határát mintegy kicövekelik a szárazmalmok, amelyek a lakóépületek és a szérűskertek ériníkezésvonalán szinte körülfogják a várost. Nézzük tehát a szárazmalmok elhelyezkedését, amelyet a térkép fogaskerék-jellel tüntet fel, legtöbbször 2-2 állt egymás mellett, de volt egyedül álló is. A város nyugati szélén a Gábor Áron téren 1 db, a Kazinczy utcában 2 db, az Aradi utcában 1 db, a Petőfi utca sarkán 2 db, Xavéri Szí. Ferenc-kápolna közelében 2 db, a mai piacnak az Ady E. út szélén 1 db, a Jókai u. Ady E. út találkozásánál 2 db és a mai Domus Áruház 11 Wien, Kriegsarchiv: K VII. k 279. Szolnok. Plan zu einer vershanzten Stellung und zu einem Brückenkopf bei Szolnok an der Theiss. Von: Hauptmann Mayer, 1810-12. 168