Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

térségében 1 db. Megfigyelhetjük, hogy a szárazmalmok a jól megközelíthető utak mentén voltak elhelyezve, ahol nagyobb szabad tér állt rendelkezésre, hogy ott a búzát hozó kocsik elférjenek. Ugyanez magyarázza meg 2 db szárazmalom elhelyezését bent a városban, a Rőtökör kocsma melletti téren (ma Hősök tere) a főutca mentéa Elhelyezésük gyakran két utca végénél kialakult, rendszerint háromszög alakú téren történt, ahol két oldalról is megközelíthető volt a malom. Szemléltető példa erre az Aradi u. sarkán lévő malom, amelyről John Paget könyvében rézmetszet is található (lásd a 8. képen.). A gazdasági kertek, a szérűskertek a város északi és nyugati részét foglalták el. Nagy udvarokat magába foglaló tömbjeinek határvonalát széles utcák és terek jelölik. A Katonaváros szérűskertje a város északi részén terült el, neve Kondoros. A város nyugati szélén volt a szérűskertek másik része, a Nagyváros. Voltak-e kertek, zöld területek a város belterületén - vetődhet fel a kérdés. Térképünk erre is választ ad, mert ezeket is zöld színnel jelzi a lakóterületen belül. Közreadott térképrészletünkön - színes nyomat hiányában - kissé nehezebben ismerhetők fel ezek, de szürkébb színük a fekete nyomattól mégiscsak megkülönböztethető. A vár közepén a parancsnok háza körül, meg a vártemplom mellett találunk kerteket. A Kamaraváros levegősen beépített területén található a legtöbb kert, amelyek a sótisztek házait övezték. A mai Táncsics u. és Magyar u. közti udvarok jórészét zöld színnel kertként tüntetik fel. A Tisza-parton a sótiszti lakások és a nagyméretű kolostorkert jelenti a legnagyobb zöldterületet. Kisebb zöld foltot találunk még a Főtér közepén, a Tófenék utca térségében, valamint a mai Ságvári út és Sütő utca Főutcát érintő részén. Jól látható a térképen a Tisza kanyarulatánál kialakult ipari negyed születése. A volt Ferences-kolostor mellett vezet a Só út, amely a Bűgén (ma Meder út) keresztül hosszú hídon halad át és jut el a Szálhivatalhoz (Floss Amt), ahol a tutajok szálfáit árusították, ill. dolgozták fel. A Tisza-parton továbbhaladva elérjük a Szt. János várost, a zsindelycsinálók, famunkások lakhelyét. Ettől délre a Kincstári téglaégető (Zigel Ofen) terül el. A Szálház, illetve Szálhivatal nyugati szélén találhatók a mai Iskola utca házsorai és a mellette délre vezető Tószegi út. Ettől nyugat felé a Körösi út mentén az új temető látszik, kerítéssel körülvéve. A másik térkép Szolnok határának gazdasági * térképe 1819-ből (4. kép). Markmüller József munkája, az Országos Levéltár gyűjtemény ében.

12 A nagy méretű színes kéziratos térképet Botár Imre használta először Szolnok XVIiI. századi gazdaságát elemző munkájában 1941-ben,

13 az akkor használatban volt kétfordulós határhasználati rendszert részletezte. Újabban Károlyi Zsigmond és Nemes Gerzson dolgozta fel vízügyi vonatkozásait. A nagyméretű térkép jobb felső sarkában olvashatjuk a „Praesentem Ichonographiam de Terreno Camaralis Oppidi Szolnok Cum massali universorum Tenutorum distinctione concinnatam..." hitelesítő záradékot, melynek dátuma: „Signatum in oppido Szolnok die 5 Julii 1819." S az aláírók közt találjuk Markmüller József, Heves és Külső-Szolnok megyei mérnők nevét is.. A hitelesítő záradék magyar szövege: „Szolnok Kamaraváros határáról készült jelen ábrázolást... hitelesnek ismerjük el." A térkép első megtekintésekor feltűnik, hogy milyen kicsiny Szolnok határa. A Conterminium Praedii Szanda, Alchi, Paladits latin megjelölés arra utal. hogy a Tiszán túl, a Zagyva bal partján túl és délnyugatra a kórház térségén túl szomszédos 12 OL Helytartótanácsi mappák. Div. 11. No. 47. Mérete: 139x162 cm. Léptéke: kb. 1:7400. 13 Botár Imre: Szolnok települési, népesedési és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Szolnok. 1941. Markmüller térképét V. táblaként közli az 58-59. oldal között. - Vízügyi szempontból is feldolgozták a Vízügyi Történeti Füzetek sorozatban: Károlyi Zsigmond és Nemes Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. (895-1846). Budapest, 1975, 46-50. 169