Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Közismert tény, hogy a föld mélye rengeteg régészeti emléket őriz, amelyek legtöbbször földmunkálatok, mélyszántás alkalmával kerülnek felszínre. A régészek azután leletmentő ásatás segítségével tárják fel ezeket a tudományos kutatás számára. Szolnokon 1962. október 20-án folyt le a hitelesítő feltárása egy 3000 éves bronz leletnek, amelyből egyes darabok néhány nappal előbb jutottak be a múzeumba. Túri József állami gazdasági dolgozó nemrég épült családi háza mellett gödörásás közben, a megyei kórház és a cukorgyár közti területen, Attila utca 50. szám alatt körülbelül 76 cm-es mélységben zöldes-barnás színűre patinásodon bronzsarlókat, öntőrögeket, számyasbaltát és bronz lándzsahegyet talált, melyek között sok sarlótöredék, egy darab kardtöredék, baltatöredékek is voltak. A múzeumnak átadott régészeti anyagért a lelet megtalálója szép jutalomban részesült. Leletkivizsgálás során még további bronzeszközök kerültek napvilágra, 3000 éves nyélnyújtványos bronzsarló amelyek között legjelentősebb egy tokos bronzbalta. Megmérvén a lelet összsúlyát, 12 kiló 40 deka bronzot kapunk. Tudományos értéke a múzeum számára igen jelentős. Mit mondanak ezek a leletek első megtekintésre? A sok sarló és sarlótöredék, amely darabszámra a leletnek több mint a felét teszi, azt bizonyítja, hogy földműveléssel foglalkozó nép hagyatéka. Valószínűleg a bronzkor végén itt élő nép által használt különféle bronzeszközöknek törött darabjait cserélte új szerszámokra a lelet gazdája. Erre mutat a nagyszámú töredék és öntőrög. A közölt rajzok mutatják, hogy esztétikailag is milyen szép formájúak ezek a szerszámok. A tokos bronzbalta és a szárnyas balta pedig azt a gondolatot is ébresztik a nézőben, hogy a szerszámkészítés, a bronzöntés technikája csak hosszabb idő után érkezhetett el arra a fokra, hogy nyéllukas baltákat is tudjanak önteni. A tokos bronzbaltán lévő kis fül ugyanis arra szolgált, hogy a baltát nyeléhez lehessen rögzíteni. Felmerülhet a kérdés, hogyan kerülhetett ez a sok bronz együvé a földbe? Az biztos, hogy valami történelmi sorsforduló alkalmával próbálta menekíteni vagyonát a lelet tulajdonosa. S valóban a bronzkor végén itt élő őslakosság egy új nép támadó beáramlása ellen már földvárakkal védekezett. Tószegen pél- Kora vaskori szárnyasbalta, tokosbalta és dául a múlt század hetvenes éveiben lándzsahegy bronzból 15