Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

folytatott ásatások alkalmával még jól fel lehetett ismerni a Laposhalom körül emelt őskori földsáncot. De Dunapenteién és az ország sok helyén találunk ebből a korból földvár-maradványokat. A szolnoki kórház melletti vízmentes magaslaton élő nép telepén is vagyonuk földbe ásásával próbálták egyesek átvészelni a nehéz időket. De hasztalan, mert az időszámításunk kezdete előtt körülbelül 1100 évvel mégis csak az új harcias pásztornépnek a beözönlése teremtett itt magának uralmat. Ennek a korszaknak - a korai vaskornak - szinte kizárólag bronzeszközei voltak még, a vasat csak a korszak vége felé, s akkor is - ritkasága miatt - szinte csak ékszerül használták, de a történelmi korszakváltás mégis ekkor kezdődött. A később ide került kimmérek, szkíták, majd kelták már a vas feldolgozását tették használati tárgyaikban uralkodóvá. Archaeologiai Értesítő 96. évf. 1969. 2. 178-198. p. ill. A jászberény-cserőhalmi kelta temető Jászberény nyugati határrészén, a Zagyva kanyarulata közelében Cserőhalom a környék egyik legmagasabb pontja. Tengerszint feletti magassága: 112 m. Tövében ágazik el a Jászberényből Jászfelsőszentgyörgy, illetve Nagykáta felé vezető kövesút. A vastag homokréteget tartalmazó természetes homokhátra a történelem előtti időkben emberi kéz által kb. 1,30 m vastag fekete humuszos magasítást raktak. A mesterséges magasítás idejének meghatározásához támpontot nyújtanak, a kelta sírokon kívül, a temetőkben előkerült 70 pilinyi, 2 bronzkori és 1 neolit sír. (Ennek részletezése nem a jelen közlemény feladata.) A 16. képen bemutatott fénykép azonban így is jól szemlélteti a halom tetején levő vastag és a szélek irányában fokozatosan elkeskenyedő humuszréteget. A fénykép ÉNy irányból, a Jászfelsőszentgyörgy felé vezető útról mutatja a Cserőhalmot, a régészeti ásatások színhelyét (17. kép). A Cserőhalomból a homok kitermelése már a XIX. században megindult, a Jászberényhez való közeli fekvése és a kövesútról történő megközelítési lehetőség előnyei miatt. A levéltári adatok szerint a jászberényi gimnáziumnak a múlt század nyolcvanas években történő építkezéséhez már innen hordták a homokot. Az 50-es évek elején Csalog József gyűjtött már be a Cserőhalom környékéről szórvány anyagot. A homokkitermelés - 1957-59 között - igen erőteljesen megindult, akkor kezdtünk a leletmentési feladatok elvégzéséhez. 1957-ben a Cserőhalom ÉNy-i részének karéjszerűen kb. egyharmad része már hiányzott (16. kép). De a halom megmaradt részének egésze sem volt teljesen bolygatatlan. Felületét ugyanis még a múlt században is erdő borította. A századforduló táján folyó fakitermelés, a gyökerek kiásása, valamint a későbbi beásások nyomai a halom tetején még felismerhetők voltak. A megindított leletmentés során 1957-ben 3 kelta sír került a napvilágra.

1 1958-ban újabb 13 sírt tártunk fel.

2 Az 1959-ben folytatott rendszeres leletmentő munkával pedig 80 sírt - köztük számos, a kelták előtt odatemetkező késő bronzkori. 1 Kaposvári Gy., Arch. Ért. 85 (1958) 201. 2 Ua., Arch. Ért. 86 (1959) 200. 16