Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

úgy, mint Szeged táján, ha kissé leás az ember a földbe, emberi csontok és rettenetes háborúk emlékei tűnnek elő. Magyarország az a táj, ahol Hollandiát és Lombardiát kivéve, a legtöbb háború volt. Mindenütt csaták emlékeire és sáncokra találunk rá..." A latinos műveltségű szerző - érthetően - klasszikus idézethez folyamodik, hogy mondanivalóját még jobban érzékeltethesse: ,,

Scilicet et tempus veniet, cum finibus Ulis Agricola, incurve terram molitus aratro Exosa inveniet scabra rubigine pila, Et garvibus rastris galeas pulsabitque inretes Grandiaque effossis mirabitur ossa sepulchris." (Vergilius: Georgicon, liber 1.) Lator László költői átírásában, klasszikus versmértékben ez így hangzik: ,, Jámbor földmívelő töri arrafelé az ugart és Rozsdás lándzsahegyet fordít ki görbe ekével. Nagy horpadt sisakot kondít meg a földben az ásó S bámul: előtte holt katonák nagy csontja fehérlik." Xavier de Feller - a költői szavak után - ecseteli a táj pusztulását a felszabadító háborúk idején. „Nem nagy ideje, hogy a szép síkságokat művelik. A törökkel vívott háborúk mindent leromboltak, mindent elpusztítottak; nem lehetett ott látni egyetlen embert, falut, nyájat, sem megművelt területet. Valóságos sivatag lett... Többször találkoztam görög kereskedőkkel. Ez volt az első eset, hogy kevés görög tudásomnak hasznát vettem. E kereskedők között találtam egyet, aki okos, szellemes és tapasztalt ember volt... Szaloniki származású volt. Örömmel olvastam nála a katekizmust és más műveket... magam láttam, hogy Szolnokon az egyik görög házában lámpa ég némelyik kép előtt..." így látta Szolnokot és környékét egy külföldi 1767-ben, s tegyük hozzá, egy olyan ember, aki Európa számos országát bejárta. Nézzük most azt, hogyan látták helyzetüket maguk a szolnokiak. Nagyjából ez időben készülnek ugyanis az úrbérrendezésre, a jobbágyföldek országos szabályozására, s mivel 1770-7l-ben Szolnok város tanácsa maga fogalmazta meg az úrbéri kérdőpontokra adandó válaszokat, ebből hiteles képet nyerhetünk a város gazdasági életéről.

107 Ezt megelőzőleg 1769. március 7-én Szolnokon a ,,Mi illeti terheit és fogyatkozásait az Varasnak?" kérdésre a választ az alábbiakban fogalmazta meg a Cameralis Külső-Szolnok várossá főbírája Bózsó Menyhért maga és egész Tanátsa nevében: „Első az: hogy a Népnek számához képest sem szántó földekre, sem kaszálóra nézve nem elegendő az határunk. Annak okáért kénteleníttetünk Altsi nevű egész pusztát, Szent Iványi pusztának negyed részét Fölséges Camarátul esztendőbeli 500 Forintokban, nemkülönben Szanda, Néne, Telek és Ders nevű pusztákat... Gróff Keglevich Gábor Urunktól eő Nagyságától 1200 Rhénes Forintokban, egy vizában és 100 tekenyős Békában, úgy Tek. Kállay Famíliától Varsány fél pusztát 800 Rhénes forintokban és egy Viza vagy tok halban esztendőnként árendálni... Második az, hogy a meg írt pusztákban kénteleníttetünk minden nemű heverő szarvas marháinkat, lovainkat, sertés nyájainkat tartani s amely plágákat [határrész] legelő mezőnek azon marháink számára szoktunk meg tartani, azt itten öszve ütközött 107 Heves Megyei Levéltár: Polgári perek 901. sz: Szolnok város főbírája és tanácsa 1769. márc. 7-én a város úrbéri viszonyait ismerteti az úriszék előtt. - Botár Imre i. m. 71-72. közreadja Szolnok városának a hatóság által 1770. június 20-án feltett 9 kérdésre adott válaszát az OL Helytartótanácsi levéltárból, rövidebb formában. 149