Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
35. kép. A szolnoki vár és város egy részét ábrázoló színes, kéziratos térkép 17~8~ból, a vár Ny-i részének erődítésével, épületeivel, és a Kamara város sóházainak, kincstári épületeinek feltüntetésével, a középkori város kiterjedését jelző vizesárok nyomvonalával. A jelmagyarázat 1—4. tétele Szolnok eddig ismert legrégibb telekosztási tervét rögzíti számtalan Sóó hozó és Sóó vivő, úgy szálfák hordó szekerezőknek marhái meg élik és tenkre teszik. Harmadik az, hogy Váras határában nevezet szerént Dögh hát kaszálón kívül semmi rétünk nem lévén... az szomszédos Uraknak határiban is lakosaink kénteleníttetnek pénzekre, avagy dézmára, úgymint vagy felében, avagy harmadában kaszáló füvet szerezni... Negyedik az, hogy határunknak szántó főldgyei két calcaturára [nyomásra] lévén föl osztva, az első oly törhető föld, hogy abban nevezetes fogyatkozást nem szenvedünk, az második pedig, aki a Zagyva felé fekszik, nagy darabon nemcsak hasznát nem vehető vak székekbül áll, hanem laposabb is lévén... az vizektül el boríttatnak. Ötödik az, hogy se szőlő heggyel, se erdővel nem bírunk, mivel az egész határunkban nincsen..." A következőkben összegzik Szolnok kereskedelmi és foglalkoztatási viszonyait: „Köz javunkra szolgál, hogy Fölséges Camara emiétett contractusok [szerződések] mellett attyai kegyességébül mindennemű uraságot illető Beneficiumokat [javadalom], úgy mint az Varasban lévő 7 korcsmát, két mészárszéket. 5 boltot, egy sörházat s abban lévő 6 pálinka fazekat, 2 száraz malmot, Zagyván lévő ugyan 5 kerekű malmot. - de az víznek fogyatkozása miatt mind az öt keréknek ritkán esik forgása. - a fél Tisza halászatot, Hídnak vámját, kilenczedet és csekély jövedelmű vásárjainknak az Varasnak Árendában meg engedni méltóztatott. Mely elől számoltatott beneficiumoknak superaedificiumjait [felépítményeit] (:ki vévén az Tisza Hídgyát:) a Váras maga költségén ex fundamento [alapjaitól kezdve] épétette és naponként comserválja [karbantartja]. Ehhöz járul az is, hogy akinek kedve és értéke vagyon. Talpoknak és 150