Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

szerben jelentős tényező volt a polgári iskola, mely fontos központi funkciót biztosított egy-egy településnek. A vizsgált központok életében is lényeges szerepe volt a polgári iskoláknak. A KözépTiszavidéken ugyanis csak ezek az intézmények képviselték a középfokú oktatást, mivel gimnáziumok a térségen kívül jöttek létre (Karcag, Kisújszállás, Eger, Jászberény, Mezőkövesd, Miskolc). A térség központjaiban születő polgári iskolák kialakulásának, megszervezésének folyamata igen tanulságos. Először 1913-ban Tiszafüreden szerveződött meg a polgári fiúiskola, mely az I. világháború után leányiskolával egészült ki. A többi intézmény mind a két világháború között jött létre. Kunhegyesen 1922-ben, Polgáron és Poroszlón 1925-ben, Hevesen 1926-ban, Mezőcsáton pedig 1934-ben nyitották meg a polgári iskolát. Néhány évig Egyeken is működött polgári iskola, de elnéptelenedett. Hasonló sorsra jutott az 1930-as években a poroszlói és a kunhegy esi iskola is, sőt az 1940-es évek elején a hevesi intézmény is. Ezek az intézmények azonban fennállásuk éveiben igen jelentős, noha településenként nagyon eltérő súlyú funkciót biztosítottak a befogadó központoknak. Főleg, ha tudjuk, hogy az 1930-as évek közepén az ország 164 településén volt polgári iskola: ez elvileg a járásszékhelyek szintjét meghaladó intézménytípus volt. Az oktatási-kulturális szerepkörről így elmondható, hogy ez a vizsgált központok többségében a XIX. század végétől a XX. század első harmadáig-feléig megfelelt a járásszékhely szintű települések átlagának. Heves, Mezőcsát és Tiszafüred aránylag kiegyensúlyozott intézményi adottságokkal jellemezhető, bár láthattuk, hogy ez a kiegyensúlyozottság viszonylagos. Ugyanez Kunhegyes, Polgár és Poroszló esetében már nem érvényes, Abádszalóknak és Kunmadarasnak pedig jóformán nincs is számottevő, a vizsgálatba bevont intézménye. Az ország egészét tekintve is felemás a kép. Az 1930-as évek közepén ugyanis az ország járásszékhelyeinek 21%-ában nem volt nyomda, 30%-ában polgári iskola, 42%-ában pedig hetilap. Összegzéseként érdemes áttekintenünk a központi funkciót hordozó, illetve jelentő tényezők és intézmények területi eloszlását (20. táblázat). Előzetesen le kell szögeznem, hogy a táblázatban a KözépTiszavidék centrumaiban, továbbá a Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú, Szabolcs és Borsod vármegyék hasonló szerepkörű központjaiban fellelhető intézményekről van szó. Ez az intézményi kör szű85