Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

A teljesség kedvéért meg kell jegyezi, hogy bizonyos, fontos szolgáltatás jellegű szakmák (pl. fényképész, nyomdász, könyvkötő) a Közép-Tiszavidék központjaiban csak az 1910-as, 1920-as években terjednek el. Az 1910-es években csak vándorfényképész biztosította ezt a szolgáltatást Hevesen, Tiszafüreden, Kunhegyesen és Mezőcsáton. A fényképészek letelepedése ezeken a településeken csak az 1930-as években következik be. A nyomdák megjelenése az 1890-es évektől figyelhető meg, terjedésük szintén lassú. A kisipar szakmánkénti összetételének elemzése tehát lehetővé teszi azoknak az üzemeknek, műhelyeknek a megjelölését, amelyek szolgáltatásaik révén egy-egy központ vonzásterületének alakításában is részt vesznek. Mint később látni fogjuk, ezek a szolgáltatási ,, intézmények" valóban intenzív településközi kapcsolatokat alakítanak ki. A piacgazdaság kibontakozása, a mezőgazdaság modernizálódása természetesen az egyes települések termékgyűjtő-feldolgozó-termékelosztó szerepkörét is kialakította. Igen fontosak a termelési-gazdasági szerepkörhöz kapcsolódó üzemek (malmok, szeszfőzdék, téglagyárak, dohánygyűjtő hivatalok). Ezek a kapcsolatok azonban nem elsősorban „város-vidék" jellegű kötődések. A malmok, téglagyárak területi elhelyezkedése ugyanis nem csupán központokhoz köthető, bár kétségkívül erősíti egy-egy központ jellegű település és a környező települések közötti kapcsolatokat. Nem véletlen azonban, hogy a Közép-Tiszavidék vizsgált centrumaiban több malom, szeszfőzde, téglagyár is található. A Közép-Tiszavidéken 1910-ben 28 olyan gőzmalom volt, melynek napi őrlési teljesítménye elérte a 100 q-t. Tíz nagy teljesítményű malom a vizsgált központokban volt, de ezek a malomipari centrumok alföldi viszonylatban szerényebb jelentőségűek. Főleg Tiszafüred (3 malom), Heves (2 malom), Kunhegyes (2 malom), Polgár, Mezőcsát és Poroszló szerepe számottevő. Az 1920-as években Kunmadaras malomipari jellege is erőteljesebb lesz. Több település jelentős malomipari kapacitása is jelzi (pl. Egyek, Átány, Tiszanána), hogy itt speciális szerepkörről van szó. A XX. század elejére a megfigyelt 8 település kereskedelmi szerepköre is erősödött. A települések központjaiban, piacterei körül bizonyos cikkekre szakosodott üzletek is létrejöttek, a fontosabb bevezető utak mentén terményfelvásárló, gyűjtő-elosztó telepek létesültek. A vizsgált települések nemcsak a bolti kiskereskedelemben, 79