Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

nagyvállalatok, vállalati központok alakultak ki, addig a többi ipari beruházás elsősorban fővárosi vagy nagyvárosi üzemek telephelyeként, gyáregységeként valósult meg. Ez napjainkban érezteti kedvezőtlen hatását. Az említett változások eredményeként a Közép-Tiszavidék településein is kibontakozott a népesség foglalkozás szerinti átrétégződése. Heves, Kunhegyes, Polgár, Tiszafüred és Tiszaújváros foglalkozási szerkezetében az ipar-építőipar fontos szerepet játszik. A mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők aránya viszont több faluban egészen a legutóbbi évekig megközelítette az 50%-ot. A térségben magas lett az ingázók száma és aránya is (BODNÁR L. 1986, KISS É. 1989). A változások ellenére a települések többsége még az 1980-as években is a hagyományos falusi kapcsolatrendszerekbe illeszkedik. Több helyen a népesség számának gyors csökkenése tapasztalható (BELUSZKY P. 1979, BELUSZKY P. — SÍKOS T. T. 1986). 3. A forgalmi fekvés és a közlekedésföldrajzi helyzet A központi szerepkörű települések funkcióinak alakulására mindig nagy hatással volt a forgalmi fekvés és a közlekedésföldrajzi helyzet. Ezzel kapcsolatban elsőként az egész terület mindenkori periferikus fekvését kell kiemelni, mely lényegében véve évszázadok óta többékevésbé változatlan. Az Alföld fontos víziútja a Tisza a térséget ÉK—DNY-i irányban szeli át (KOROMPAI G. 1987). Szerepe azonban ellentmondásos. A vasútépítés időszakáig ugyan a tömegáruszállítás legbiztosabb útvonalát jelentette, a térségen belüli fontossága viszont nem vetekedhetett a víziút országos jelentőségével. A vizsgálatba vont területen Poroszlón és Csegén volt kamarai sóhivatal (PAPP J. 1967, SOÓS I. 1975). Ezek forgalma azonban a szegedi, a szolnoki és a tokaji sóházak forgalmától elmaradt. A só alatt leúsztatott fa a Közép-Tiszavidék népi építészetében igen lényeges szerepet játszott (BAKÓ F. 1982). 42