Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

423 kat. h. földterület jutott. Tehát a földterület eltartó képessége igen differenciáltan alakult. Mindezt azért érdemes megemlítem, mert a Közép-Tiszavidéken a nagybirtok és a kisebb paraszti birtok együttes létezése sajátos módon befolyásolta a települések életét. Az igen eltérő talajadottságok, a változatos település- és birtokviszonyok az alapvetően agrár jellegű, látszólag egyhangú vidéken többféle mezőgazdasági kultúra kibontakozását tették lehetővé. A Tiszát és mellékfolyóit kísérő nyílt, majd а ХГХ. század második felétől gátak közé szorított zárt ártereken a rét-, legelőgazdálkodás volt a jellemző (FRISNYÁK. S.—BOROS L. 1986). Egyes uradalmak a XX. század elején nagy hírnévre tettek szert kitűnő tenyészállataikkal. A szarvasmarha- és juhtenyésztéshez kapcsolódva kialakuló tejtermelés a XX. század elején a parasztgazdaságok egyik igen fontos, piacképes ágazata lett (tej szövetkezetek alakultak, a tejtermékekkel piacra jártak). Az ártéri övezetben, továbbá az árterek árvízmentes, homokbuckás peremein ugyanakkor nagy jelentősége lett a gyümölcstermesztésnek. Ároktő, Tiszadorogma, Poroszló, továbbá a folyó másik partján Tiszacsege, Tiszafüred, Tiszaörvény, Abádszalók és Tiszabura a környező települések lakói számára irigyelt gyümölcstermesztő hely volt a XX. század közepéig. Az árterektől magasabban fekvő, ármentes térszínek hordalékkúpsíkságán, valamint a Nagykunság (Szolnoki-löszöshát) területén a XIX. század végére meghatározóvá vált a szántóföldi gazdálkodás (búza, rozs, árpa, zab). A szántóművelésre alkalmatlan szikes legelőkön továbbra is fontos maradt a pásztorkodás (szarvasmarha-, ló-, juhtenyésztés). A szántóföldi művelést végző paraszti és uradalmi gazdaságok egy részén a munkaigényes kultúrák korán kialakultak. Ismeretes, hogy a Közép-Tiszavidék dél-hevesi, Tisza menti része már а ХГХ. században dohánytermeléséről volt nevezetes (FÉNYES E. 1851.). Jellemző, hogy a XX. század elején a 100 katasztrális holdon felüli birtokkal rendelkezők között 65 db 10 kat. h.-on felüli dohánytermelő gazdaság volt. A XX. század elején egyre több uradalomban honosodik meg a cukorrépa-termesztés (Sarud, Szentmargitapuszta). A medenceperemi hordalékkúpsíkságokon (Hevestől É-ra, a Tárna mentén, továbbá Gelej—Igrici—Hejőpapi térségében), illetve a Tiszabura—Tiszaroff—Abádszalók—Tiszaderzs—Kunhegyes környékén előforduló, löszös homokkal, homokos lösszel fedett homokbuckás térszíneken munkaigényesebb kultúrák (dinnye, paradicsom, burgonya, paprika) is meghonosodtak. Igen jellemző, hogy az Alsó-Tarna 37