Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

mentén a XX. század első felében az aprómagtermelés (pl. lucerna-, őszirózsa-, fűmag) vált egyre jelentősebbé (Tarnaörs, Erk, Zaránk környékén). Ezeken a településeken aránylag nagy számú, termékeivel piacképes paraszti kis- és középüzem jött létre. A Közép-Tiszavidék településeinek határaiban is kialakuló tanyák termékfelesleget elsősorban az állattartás révén állítottak elő. A ló és a szarvasmarha, valamint a szarvasmarha és a juh tejhaszna fontos piaci termékké vált. Az 1920-as, 1930-as évekre azonban a baromfitenyésztés is egyre nagyobb szerepre tett szert. Ki kell emelnünk a lúdtartás jelentőségét, mely különösen a dél-hevesi és a délborsodi települések tanyai gazdaságaiban lett piacképes tényező. A gazdasági élet jellemzői mellett, a birtokviszonyokkal összefüggésben még egy sajátos, a XX. század közepéig igen jelentékeny hatású tényezőre is fel kell hívnom a figyelmet. A Közép-Tiszavidék településein a lakosság felekezeti megoszlása szintén mozaikszerű elrendeződést mutat (6. táblázat). A Közép-Tiszavidék Tisza menti falvainak újratelepítésében ugyanis a XVIII. században nagy szerepe volt a Heves-Külső-Szolnok vármegyei püspök-főispánoknak: az egyházi nagybirtok magas aránya is ezzel van összefüggésben. Az egri káptalan még a Szabolcs vármegyében fekvő Polgár és Egyek határának megszerzéséért és betelepítéséért is sokat munkálkodott (BENCSIK J. 1981). Feltűnő, hogy a dél-hevesi és a Polgár környéki területeken a XIX. század elejétől a római katolikus vallású lakosság van többségben. Ezen felekezethez tartozó lakosság aránya a XX. század közepére még magasabb lett. Ez a folyamat összefüggésben van a püspöki, káptalani birtokok területén tapasztalható jelenségekkel. Polgár esetében bizonyított tény, hogy a határban lévő káptalani birtokra a XIX. században folyamatos volt a római katolikus vallású népesség betelepedése. Figyelmet érdemel, hogy a vizsgált időszakban a Közép-Tiszavidéken a két legnépesebb felekezethez tartozó lakosság aránya megváltozott. 1828-ban a reformátusok aránya több mint 52% volt, 1930-ra viszont a felekezetek közötti arányuk 36% alá esett. Ebben az időszakban a római katolikus vallású népesség száma csaknem megháromszorozódott, a felekezethez tartozó lakosság aránya pedig meghaladta a 60%-ot a Közép-Tiszavidéken. Az izraelita vallású népesség száma és aránya is növekedett. Az említett változások ellenére a Közép-Tiszavidék vizsgált területén a népesség felekezeti megoszlása eltért az országos átlagtól. 1930-ban ugyanis az ország lakosságának 65,7%-a római katolikus, 38