Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

Feltűnő, hogy a Közép-Tiszavidék 29 településén a paraszti kisés középbirtok foglalja el a határ legjelentősebb részét. A többi településen a 100 kat. h.-on felüli közbirtokossági, gazdagparaszti, továbbá az úri közép- és nagybirtok a meghatározó. Jellemző, hogy a történelmi múlt következményeként az árutermelő kis- és középparaszti gazdaság, illetve a közép- és nagybirtok területi elhelyezkedése mozaikszerű képet alkot. Látható, hogy a paraszti kis- és középbirtok 4-5 övezetre jellemző. Elsőként a Tárna menti településeket (Tarnaörstől Tarnabodig), illetve Heves — Átány — Kömlő — Tiszanána térségét kell kiemelni. Ezt a csaknem összefüggő területet Boconád — Erdőtelek és Hevesvezekény — Tarnaszentmiklós más birtokstruktúrájú sávja szakítja meg. A Tisza másik partján, Tiszabő — Kunhegyes — Kunmadaras — Tiszaszentimre térségében ugyancsak az 5—50 kat. h.-as birtokkategória szerepe a jellemző. Ehhez hasonló birtokstruktúrával rendelkezik Mezőcsát, Gelej és Igrici környéke, valamint a Hejő mente. Ugyanakkor a Tisza folyása mentén, a folyó mindkét oldalán a zömében egyéni, egyházi középés nagybirtok foglalja el a terület legjelentősebb részét. A Tisza jobb partján a Tiszaszederkény és Tiszaoszlár környékéről induló sávba még beékelődnek más birtokstruktúrájú települések, de a Tiszatarjántól Sarudig egybefüggő övezetet csak Négyes szakítja meg. A folyó bal partján viszont Polgártól Tiszaroffig végig a 100 kat. h.-on felüli birtok foglalja el a települések határának relatív vagy abszolút többségét. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása és a birtokstruktúra településenkénti összevetésekor fontos következtetéseket vonhatunk le. Azt tapasztaljuk, hogy a közép- és nagybirtok túlsúlyával jellemezhető településeken a szántó aránya nemcsak az országos (60,1%), hanem a közép-tiszavidéki átlagtól (62,4%) is elmarad. Különösen az 500—1000 kat. h., illetve az 1000 kat. h. dominanciáját mutató településeken alacsonyabb a szántó részesedése (60,8, illetve 45,2%). Ezzel szemben a paraszti kis- és középbirtok övezeteiben a szántó átlagosan 70,7%-os arányt képviselt 1935-ben. Az egységnyi mezőgazdasági népességhez tartozó földterület alakulása is fölöttébb érdekes képet mutat. Az 1935-ös adatok szerint 100 főnyi mezőgazdasági népességre a Közép-Tiszavidéken átlagosan 380 kat. h.-nyi földterület jutott (az országos átlag 286 kat. h.). Jelentősek viszont a térségen belüli különbségek. A parasztbirtok túlsúlyával jellemezhető, 68—90%-nyi szántóterülettel rendelkező településeken 100 főnyi mezőgazdasági népességre 326 kat. h., a nagybirtok övezeteiben viszont 100 jőnyi mezőgazdasági keresőre és eltartottra 36