Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

század első harmadának városállományával kapcsolatban. A statisztikai elemzésekre támaszkodó, 1828-ra vonatkozó meghatározása a 2000 lelken felüli mezővárosok egyenkénti mérlegelésére épült. Jóllehet a Közép-Tiszavidék 7 mezővárosának mindegyikénél meghaladta a lakosság száma ezt az értéket, mégsem került be egyik sem az általa városnak tekintett települések mezőnyébe. A városhálózat történelmi fejlődésének elemzése, a gazdasági és társadalmi folyamatok időbeliségének és térbeliségének vizsgálata a település- és a történeti földrajz kutatóit is élénken foglalkoztatja. BELUSZKY Pál (1990) az 1900. évi hazai városállományt 5 hierarchiaszintbe sorolja. Eljárásával mintegy 240—250 település városi szerepköre igazolódott. A városhierarchia legalsó szintjét képező kisvárosok (jelentősebb járási központ-szintű települések) mezőnyébe azonban egyik, általam vizsgált település sem került be, bár a központállomány elemzésébe csaknem 100 községi jogállású települést is bevont. A jogi, gazdasági, társadalmi és funkcionális szempontokat figyelembe vevő megközelítés révén kialakított városállományból még a szerző szerint is „hiányzik" mintegy 85—90 kisváros: ez a tény is a várospiramis alsó szintjének hiányosságait jelzi. Hans Dieter LAUX (1983) foglalkozásszerkezeti különbségekre koncentrálódó vizsgálata Németországban 3 funkcionális várostípust (szolgáltató, ipari illetve többfunkciójú város) különböztetett meg az 1871—1914 közötti időszakra vonatkozóan. Éppen ezen tipizálás hiányosságai hívták fel arra a figyelmet, hogy a. foglalkozásszerkezet, illetve a városok funkcióinak, központi szerepkörének együttes elemzése révén teremthető meg a történeti és földrajzi szempontok szintézise. TÍMÁR Lajos (1993) jogi, gazdasági, társadalmi és funkcionális tényezőket hangsúlyozó elemzése az 1930. évi hazai városállományt 6 hierarchiaszintbe sorolja. A Közép-Tiszavidék vizsgálandó centrumai azonban nem kaptak helyet sem az ötödik („kisvárosok"), sem pedig a hatodik („kvázi városok") hierarchiaszintben. Hazánkban az 1960-as években az átfogó terület- és településfejlesztés iránti igény a településhálózat korabeli helyzete, a települések térbeli elrendeződése felé fordította a településtudomány érdeklődését. BELUSZKY Pál a városok szerepkörét vizsgálva, több, mint 200 mutató alapján 293 városias jellegű települést mutatott ki 26