Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

hazánkban az 1960-as években. Az 5 hierarchiaszintbe sorolt városállomány már tartalmazza a Közép-Tiszavidék általam is elemzett településeit. A negyedik szintbe tartozik (járásszékhely-szint) Kunhegyes, Heves és Mezőcsát, mint teljes értékű járásszékhely, valamint Polgár és Tiszafüred, mint hiányos járásszékhely-szintű központ. Abádszalók, Kunmadaras, Poroszló (és Egyek) pedig az ötödik szintbe, a „falusi" környezetből kiemelkedő, de nem járásszékhelyszintű központ kategóriába került be. A központi szerepkörű települések vizsgálatával foglalkozó településföldrajzi törekvések mellett szép számmal találhatunk a vonzáskörzetekkel, illetve azok lehatárolási lehetőségeivel foglalkozó elméleti-módszertani publikációt (BELUSZKV P. 1974, PAPP A. 1978, 1981), esettanulmányt. Témaválasztásom szempontjából fontos, hogy PAPP Antal említett munkáiban az egyes központok területi elrendeződését, potenciálját és vonzási terének alakulását is vizsgálta, bár több centrum kívülesett elemzésének körén. Hangsúlyozottan kísérleti jellegű, deduktív-teoretikus módszerrel végzett elemzése mellett a Közép-Tiszavidék térségében ezideig Eger (POZDER P. 1986), Gyöngyös (KOVÁCS Z. 1986), Heves (BELUSZKY P.—SÍKOS T. T. 1981), továbbá Tiszafüred (VADÁSZ I. 1981) és Kunhegyes (VADÁSZ I. 1984/b) vonzáskörzetének kutatására került sor. Az utóbbi évtizedekben egyre több munka irányult a településhálózat területi szerkezetének gazdasági, társadalmi és történeti kérdéseinek megválaszolására is. (HAJDÚ Z. 1978, 1983, DÖVÉNYI Z. 1977). A térbeli folyamatok történeti feltárása, a történeti és térbeli szempontok érvényesítése ugyanis elősegítheti a válaszadást azokra a kérdésekre, melyek az időben változó központi funkciók és a térben változó vonzáskörzetek közötti kapcsolatra vonatkoznak. A társadalmi-gazdasági folyamatok időbeli elemzése, a jelenségek térbeli dimenzióinak feltárása így olyan, új módszerek alkalmazását követeli meg, melyek segítségével a településhálózat központi és falusi elemei közötti különbség hosszabb távon is vizsgálható. Ezen új módszerek alkalmazása különösen indokolt egy olyan térségben, ahol a településállomány differenciálódása lassú folyamat eredményeként játszódik le. 27