Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

értékű járási székhelyek településhálózati pozíciója tehát az egész országban megerősödött. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen a közigazgatási szinten a járások és a jogilag elismert városok között semmiféle kapcsolat nem volt, sőt még a járásszékhelyek és a jogi értelemben vett városok egybeeséséről sem beszélhetünk. 1880-ban Magyarországon 183 törvényhatósági jogú vagy rendezett tanácsú város volt, a járásszékhelyek száma pedig 483 volt. A megváltozott országterületen 1930-ban 56 törvényhatósági vagy megyei jogú várossal egy időben 154 járás létezett (HAJDÚ Z. 1989). Nem meglepő, hogy 1949—1950 után a totális társadalmipolitikai berendezkedés tudatosan számolt a járási igazgatási szint fontosságával. Az 1949 utáni intézmény telepítéseknél a társadalom ellenőrzésében és a politikai-hatalmi bázis megteremtésében jelentős szerephez jutott a járás. Ezek az intézmények nemcsak ellenőrizték, irányították és segítették a községeket, hanem bizonyos funkciók kialakításával a járásnak, mint gazdasági egységnek a megteremtését is megkísérelték. Erre utal a járásszékhelyi központtal megszervezett gazdasági, szolgáltató és ellátó hálózat fokozatos kiépítése is. Az 1960-as évektől a járás fokozatosan elvesztette igazgatási pozícióit. A korábbi járásszékhelyek egy része „eljelentéktelenedett", központi szerepköre, településhálózati rangja mérséklődött. Az 1980-as évek első feléig még létező járásszékhely-rang, illetve az 1970-es évek elejétől indított, centrumokat preferáló településhálózatfejlesztés viszont egyéb központi szerepkörű intézmények letelepedését is elősegítette. A központi szerepkör tartalmának, a városi funkciókat hordozó intézményeknek a pontos, leltárszem számbavételét több kutató is elvégezte. BELUSZKY Pál (1990) az 1900. évi magyarországi városhálózat vizsgálatakor 75 ,,reprezentatív" intézményt vett figyelembe. Egy későbbi időszakra, az 1960-as évekre vonatkozóan, a magyar városok központi szerepkörének elemzésekor 206 központi funkciót ellátó intézményt választott mutatórendszerének alapjául (BELUSZKY P. 1967). A szóbanforgó intézményeket 5 funkciócsoportba sorolta (közigazgatási-szervezési, kulturális-oktatási, egészségügyi, kereskedelmi, szolgáltatási), illetve az egyes intézmények előfordulásgyakorisága alapján 5 hierarchiaszintet állapított meg. PAPP Antal (1984) az Alföld központhálózatát és a központokhoz tartozó 22