Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

vizsgált közel két évszázadban a városfejlődés folyamán mindig változott. Mint korábban már láttuk, a XIX. század elejéig a jogiközigazgatási városkategória is tartalmazott központ jellegű elemeket (pl: vásári-piaci központ, a környező települések lakói számára is vonzó autonómia). A XIX. század második harmadától tapasztalható differenciálódás és lassú fejlődés, a forgalmi-közigazgatási indíttatású kiemelkedés (vagy lesüllyedés) a jogi és statisztikai szempontok esetleges mellőzését, a funkcionális megközelítés hangsúlyosabb kezelését igényli. Különösen így van ez a Közép-Tiszavidéken. A településhálózat központi szerepkörű elemeit ugyanis itt, a vizsgált közel két évszázad nagy részében olyan települések alkotják, melyek a városi és falusi lét határán helyezkednek el. A XVIII. században már ,,

oppidum" Polgár, Heves, Tiszafüred, Poroszló és Mezőcsát (NEMES L. 1986). A magánföldesúri terhektől újra megszabadult, s a Jászkun Kerület részeként igazgatási-irányítási privilégiumokat élvező Kunhegyes és Kunmadaras viszont a XIX. század elején lett mezőváros. A XIX. század közepéig, illetve végéig különálló Tiszaabád és Tiszaszalók ellenben soha nem volt mezőváros. Az „oppidum" jogállás általában előbb-utóbb mindegyik vizsgált mezővárosnál vásártartási joggal is párosul, sőt az 1830-as évektől mindegyik vásári központ heti piac tartására is jogot szerez (természetesen Tiszaabád és Tiszaszalók kivételével). Megállapítható, hogy a központi szerepkör alakulását, bizonyos funkciók megtelepedését az adott települések helyzeti energiái is elősegítették. Nem véletlen, hogy a 7 mezőváros mindegyike folyami átkelőhely mellett, vagy eltérő talajadottságú, s ezáltal különböző termelési kultúrájú területek határán, több útvonal találkozási pontjánál alakult ki. A XVIII. században Poroszló nagyforgalmú sóraktárával, a Tiszán leúsztatott fa egyik szárazföldi átrakóhelyeként, továbbá fontos postaállomásként emelkedik ki környezetéből. A folyó szemközti partján fekvő Tiszafüred csak a XIX. század középső harmadától tudta a folyami átkelőhely melletti helyzet előnyeit kamatoztatni. Polgár már a XVIII. század közepétől káptalani uradalmi központ. A tiszttartó irányítása alá az óriási kiterjedésű polgári határ mellett Palkonya, Ároktő, Egyek és Nagyiván káptalani birtokai tartoztak. 19