Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

A XIX. század első évtizedeiben, a kézműipar súlypontjának a kisebb településekbe való áthelyeződésének idején a falusi és mezővárosi céhek számbeli gyarapodása következett be. Ez az időszak, a „protoindusztrializáció" korszaka (FEKETE L. 1989) több problémát is felvet. Ezek részben az iparnak, részben a kereskedelemnek a városfejlődésben játszott szerepével vannak összefüggésben. Alan PRED (1979) az iparosítás és a városfejlődés között erős kölcsönhatást mutatott ki. Megállapítása szerint az ipari alkalmazottak számának növekedése újabb ipari és szolgáltatási funkciók megjelenését, egyre terjedő növekedési körök beindulását teszi lehetővé. Más szerzők viszont a kereskedelmi szervezeteknek a központi szerepkörű településekre jellemző, már a XVIII—

XIX. században is megnyilvánuló koncentrációjára hívják fel a figyelmet. Paul M. HOHENBERG és Lynn Hollen LEES (1987) szerint fölösleges arról vitatkozni, hogy a protoindusztrializáció városi avagy falusi jelenség volt-e. Az iparosodás kezdeti formáinak lényege ugyanis éppen a „kiegészítő" jelleg volt. Az áralakulás hullámainak megfelelően alakult ugyanis a munkamegosztás a városok és a falusi térségek között. Wally SECCOMBE (1983) éppen azt emeli ki, hogy a főként regionális piacra termelő, téli hónapokban űzhető háziipar jellegű tevékenység önmagában nem jelentett elegendő vonzerőt, fontos jövedelemszerző tényezőt a paraszti háztartás számára. Valójában a túlnépesedés és a termőföld eltartóképességének a csökkenése volt a protoindusztrializáció fontos hajtóereje, melyhez szükség volt a kiépülő piackörzetekre és a felhalmozódott kereskedelmi tőkére is. A kézműipar, a nagyobb piacra irányuló áruszállító tevékenység is a város kialakulásának fontos tényezője volt a XVI—

XVIII. században Angliában. Keen DERECK (1990) és Peter CLARK (1990) úgy vélekedik, hogy a London környéki kisvárosok ez idő tájt elsősorban piaci központok, ám emellett a környékről összegyűjtött termékekkel a nagyváros áruellátásában is részt vesznek. A piacfunkció tehát fontos tényező a városfejlődés folyamatában. Penelophe CORFIELD (1990) azonban a piac szerepét tágabban is értelmezi. Szerinte a XIX. század elején a falusi térségből kiemelkedő kisvárost az ,,átláthatóság" jellemzi. Ez az emberek által még „kiismerhető", átlátható település piaci-vásári központ, de a piac egyben a térség információszerző központja is. Ennek a városnak újságja 20