Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

7. A kőzép-tiszavidéki centrumok kompîex vonzáskörzete Az ágazati vonzásterületek leírása után, a településekből a központok felé irányuló kapcsolatok számbavétele alapján megkísérelhetjük az egyes centrumok komplex (általános) vonzáskörzetének körülhatárolását. Meg kell jegyeznünk, hogy a vonzásintenzitás településenkénti alakulásáról nincs egyidejű, a térség egészére kiterjedő adatsorunk. Kérdőíves felmérésünk ugyanis a központok szolgáltatásait igénybe vevő lakosság megkérdezésére terjedt ki. így az egyes centrumok középfokú központi funkcióihoz kapcsolódó relatív vonzáskörzet feltárására nyílott lehetőség. Dolgozatomban így tehát a köz- és szakigazgatási, hatósági, nem mindennapi igényeket kielégítő kiskereskedelmi, a középfokú oktatási és az egészségügyi, valamint a jelentősebb szolgáltatási kapcsolatteremtések elemzését tekintettem a komplex vonzáskörzet meghatározásában a mérvadónak (CSATÁRI В.—GÖDÖR ZS. 1987). A fenti kapcsolatfajták közül azonban csak a városi alapfunkciók által teremtett kapcsolatok felmérésére törekedtem. A kérdőíves felmérés tanúsága szerint a Közép-Tiszavidék vizsgált települései összesen 2226,6 középfokú jellegű településközi kapcsolatot létesítettek 1992-ben (35. táblázat). A Közép-Tiszavidék térségére jellemző, hogy a fenti kapcsolatok 57,7%-a (1285,0 kapcsolatfajta) a kilenc vizsgált központ felé irányult. Ez az arány viszonylag nyitott térségre utal. Jellemző azonban, hogy Heves, Tiszafüred és Tiszaújváros felé irányult a térségen belüli kapcsolatok 79%-a (1014,8 kapcsolatfajta). Azt is láthatjuk, hogy a Közép-Tiszavidék centrumállománya erősen differenciálódik. Heves, Tiszafüred és Tiszaújváros jelenti a legfejlettebb központcsoportot. Kunhegyes, Mezőcsát és Polgár lemaradása napjainkra már igen jelentős mértékű. Abádszalók, Kunmadaras és Poroszló részesedése a központok felé irányuló településközi kapcsolatokból pedig ma már minimális. 149