Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

jelenségek elszaporodásához vezethet. A településformáló folyamatok mai elágazási pontján tehát a központi területfejlesztési és a helyi településpolitika ötvözetére lenne szükség. Az esélyegyenlőséget megcélzó, a foglalkoztatási gondokat kezelő, a társadalmi diszkrimináció felszámolására irányuló központi területfejlesztési politika ebben a térségben indokolt beavatkozási kísérlet lehetne. A helyi társadalomra és az önerős gazdasági fejlődésre támaszkodó helyi településpolitika eredményessége ugyanis kérdéses. Itt sem segít a teljes önkormányzati jogegyenlőség. A központi szerepkörű település, a város bizonyos településfunkciók hierarchikus rendjét is jelenti. A vidéket is ellátó, városi alapfunkciókat biztosító intézmények fenntartásához megfelelő fogyasztópiac is szükséges. Nyitott kérdés, hogy a KözépTiszavidék centrumainak térellátó szerepe, a tercier funkciókhoz köthető hatása hogyan érvényesül az új helyzetben Dolgozatomban a központi funkciók és az általuk létrehozott vonzáskörzetek vizsgálatát három időmetszetben (az 1800-as évek középső harmada, az 1920-as, 1930-as évek, és az 1980-as, 1990-es évek), tapasztalati úton gyűjtött adatok segítségével végeztem el. Úgy tűnik, ebben a térségben a XIX. század középső harmadában kezd a településállomány erősebben differenciálódni. Szerencsés módon az egész területre egységes szempontok alapján összeállított adatok éppen ettől az időszaktól állnak rendelkezésre. Az 1828-ban készített országos összeírás településenkénti adatai révén megállapítható a kézművesek, kereskedők száma, vagyoni helyzete, tevékenységük jellege (időszakos vagy állandó). Igen kedvező, hogy az egyes települések lakosságának felekezeti megoszlására vonatkozóan az 1820-as évekből átfogó, a történeti statisztika és a történeti demográfia által kellően méltányolt (R. LUKACS A. 1979) adatsorral rendelkezünk (NAGY, L. 1828). Ezen két, országosan egységes, de nyilvánvalóan nem azonos forrásértékű adatbázis mellé a kiválasztott centrumok egyházközségeinek házasságkötési anyakönyveit is tanulmányoztam (adott esetben több felekezetét is). A fentiek mellett a Közép-Tiszavidék központjaiban az 1810-es, 1820-as évek fordulójától folyamatosan alakuló céhek számadáskönyveit, jegyzőkönyveit is átvizsgáltam. Ezek igen értékes adatokat tartalmaznak (pl. a céhes mesterek településenkénti megoszlása, a mesterekhez szegődő legények vándorlása, származási helye, a céhbeli megjelenésből következtethető településközi kapcsolatok intenzitása). Az elmondottak segítségével feltárhattam az egyes centrumok for13