Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

máladó központi funkcióit („intézményeit"), szerepkörét (pl. a migráció révén a népességkoncentrációt), illetve a központi funkciók területi hatását. Úgy vélem, hogy a céhes (és céhen kívüli) kézművesek tevékenysége, valamint a kézműipari termékek elterjedtsége, továbbá a házasságkötések révén kialakuló településközi kapcsolatok alapján kísérletet tehetünk egy-egy centrum vonzásterületének körülhatárolására. Ezeket a kapcsolatteremtéseket a piaci-vásári kapcsolatokkal (és egyéb intézményi kapcsolatokkal: pl. egyházi szolgáltatások által teremtett kötődések, iskolák, patikák körzete) kiegészítve több-kevesebb pontossággal feltárható az 1828-ban mintegy 750-re tehető vásártartó centrum többségének területi vonzása. A második időmetszetet az 1920-as, 1930-as évekre vonatkoztatva készítettem. Emellett több érv sorakoztatható fel. Egyrészt ettől az időszaktól adott a mai országterület, mely számos vonatkozásban meghatározó jelentőséggel bír (pl. Alföld-probléma gyökerei — SÜLI-ZAKAR I. 1992). Másrészt a várospiramis alján lévő központokban az 1900—1914 közötti időszakban a központi funkciók szerényebb vagy jelentékenyebb mértékű gyarapodása is megindulhatott, s az eredmény az 1920-as, 1930-as években már adott volt. Örvendetes módon, jelentős forrásértékű adataink is ebből az időszakból állnak rendelkezésünkre. A népszámlálások és a földbirtokviszonyokra vonatkozó, országosan azonos szempontok alapján összeállított statisztikák (RUBINEK GY. szerk. 1911, Gazdacímtár 1935) mellett ki kell emelni az 1925-ös ,,Közigazgatási tájékoztató lapokat", melyek földrajztudományi jelentőségére már többször felfigyemettünk (HAJDÚ Z. 1983, KOVÁCS Z. 1987). További érvként felhozható még, hogy az 1920-as évek közepétől több, megbízhatóságát tekintve nem mindig azonos értékű vármegyei, városi, községi címtár, adattár, korabeli összeírás segítheti munkánkat. Egyéb források, dokumentumok, (pl. helyi újságok, polgári iskolai évkönyvek) révén a címtárak, adattárak anyaga még korrigálható is. Az 1920-as, 1930-as évekre vonatkozó időmetszet elkészítésénél azonban alighanem a legfontosabb érv a személyes adatgyűjtés, a kérdőíves gyűjtés közvetlen lehetősége. A néprajztudományban megszámlálhatatlan példa igazolja, hogy egy megfelelően kiválasztott (kellő kommunikációs készség, nagy helyismeret, az informáltságot 14