Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

téren, aki teljesen szakított a korábbi gyakorlattal, s a fmn nyelv helyesírását tartva szem előtt, új írásmódot alkotott. A század második fele újabb megoldandó nyelvi kérdéseket vetett fel. Többek között a két domináns nyelvjárás küzdelmét az irodalmi nyelv meghódításáért. Mihkel WESKE (1843—1890) munkásságának eredményeként a tallinni nyelvjárás vált elfogadottá. A másik korprobléma a bontakozó irodalommal kapcsolatos: egyre inkább érezhetővé válik a szókincs szegénysége. Az észt újságírás megteremtője JANNSEN (1819—1890), majd később GRENZSTEIN (1849—1873) nagyon sok új szóval gazdagította az irodalmi nyelvet, s egyúttal elindította és ösztökélte az észt írókat is a hasonló tevékenységre. A Noor Eesti mozgalom Nyugat-Európára tekintő képviselői sok eredményük mellett negatív hatást is gyakoroltak népük kultúrájára: a nyelvben a számtalan új nyugati jelenség tolmácsolására nem lévén elegendő használatban lévő észt kifejezés, rengeteg idegen szót kölcsönöztek, s még jobban rontották az észt nyelv alapszókincsét. A jelenséget felismerve azonban új nyelvújító, illetve nyelvművelő mozgalom indult, amelynek irányítója J. AAVIK (1880—1973) lett, illetve vele párhuzamosan kezdte, egészen más irányba haladva nyelvművelő munkásságát J. V. VESKI (1873—1968), akinek köszönhető, hogy hamarosan neves írók, publiAz első észt újság, a ,,Sakala" szerkesztőségi épülete. Eugen VAIND rajza 50