Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

cisták csatlakoztak a kettőjük által képviselt valamelyik irányzathoz, s a két irányzatból a 20. század közepére már olyan irodalmi nyelv formálódhatott, amely alkalmas volt bármilyen gondolat kifejezésére. A más országokban is követhető, a kultúra körébe sorolható megmozdulások között az észteknél igen jelentősek a dalostalálkozók, amelyek az egész országot megmozgató méreteik miatt információs és tájékozódási lehetőséget jelentettek az ország különböző részein élők számára. Az értelmiségnek pedig olyan alkalmakat biztosítottak, ahol szólhattak a nép képviselőihez. Nemcsak formai, de tartalmi szempontból is tág értelmű népfelvilágosítást rejtett ez. Beletartozik a nép pillanatnyi műveltségi szintje szerint írt irodalom, egyesületi élet és a tudományok művelése is. Ezért a népművelés több az észteknél, mint más nemzeteknél. Minden kultúrakció politikai célzatú is; a népet arra a szintre akarja felemelni, amelyről már a politikai függetlenség is kivívható. A színjátszás története is ezek szerint az elvek szerint alakul. 1861 után a Vanemuine társaság által alakított első színi egyesüléssel indul, de rohamosan 75-re emelkedik az öntevékeny truppok, vidéki társulatok száma. Ezekből a századfordulóra a két kultúrcentrumban, Tartuban és Tallinnban állandó, A Tartui Egyetem épülete 53 FAZEKAS J. 1936. 43—100. p. 51