Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

zerválja, mert ideológiailag alátámasztja, a keleti típusú társadalmi berendezkedést is, azt amelyből legjobbjaik a török időkben hasztalan próbáltak kilépni. Ezért lehet korszerűtlen ez a felfogás ma, s ez okozza a hasonló szellemiségű szerb nacionalizmus válságát is napjainkban. Az észteket épp az agresszivitás elkerülése és a toleráns magatartás jellemzi, noha nekik inkább okuk volna ma is a mások ellen való szigorúbb fellépésre. Kultúrájuk szellemisége azonban megóvja őket ettől. Szólnunk kell — épp mert népi kultúrában gyökerező modern kultúráról van szó — arról is, hogy milyennek, milyen jellegűnek tekintsük napjainkban mindezt etnográfiailag. A néprajzban kidolgozott elmélete van a folklórnak és a folklorizmusnak. A magyar néprajzban Voigt Vilmos, az európaiban pedig H. Bausinger foglalkozott e kérdéssel legbehatóbban.

231 A folklorizmus lényegében a folklórt, a közösség eredeti, autochton módon kialakult kultúráját adaptálja tudatosan a magas művészetekbe, polgári életformába. Ennek ellentettje a folklorizáció, amelynek során a hivatásos vagy magas művészetek bekerülnek a folklór alkotások folyamatába, beépülnek a népi kultúrába ez utóbbi törvényszerűségei szerint. Amikor népi kultúráról beszélünk, nagyonis kell vigyáznunk arra, hogy nem folklorizálódott elemekről van-e szó vagy néprajzi gyűjtésnél észre kell vennünk azt, hogy nem történetileg folyamatos jelenségekről van szó, hanem már megújított, beavatkozással módosítottról. Voigt Vilmos megkülönbözteti egymástól a tradicionális és a neofolklorizmust. Az előzőt romantikus esztétikával, az evulúcióval, politikai emancipációval és tartalmi és formai jellemzőkkel, az utóbbit az avangard esztétikával, radikálisan új művészettel (revolúció), csak esztétikai céllal, s ritkán tartalmi és formai vonatkozásokkal társítja. Az előbbibe Petőfi, Arany, az utóbbiba Kandinskij, Klee, Chagall, Bartók, s mások életművét vonja be.

232 Ezek szerint Hová tartozik Kreutzwald és kortársai munkássága folklór gyűjtés-e vagy folklorizmus? Mi úgy véljük, hogy munkássága — csakúgy mint nálunk Erdélyi Józsefé, Kriza Jánosé, Arany Lászlóé — a folklórgyűjtés őskora még, s ha szerkesztette, javítgatta a népit, akkor ez a kor esztétikai felfogásával tökéletesen összhangban álló felfogás volt. Senki sem hiszi el — olvasva a magnetofonról lejegyzett népi szövegeket —, hogy a már hitelesnek tekintett Arany László akadémiai sorozatban megjelent „Kisködmön" című meséjében nincs beleavatkozás, szövegátírás, ha nem is a Benedek Elek mértékében. Mennyivel inkább így kellett lennie ennek akkor, ha nagyterjedelmű, eposzi méretű dolgokról van szó. Kreutzwald és nemzedéktársai hatalmas anyagot tártak fel,s népkönyvvé tették a Kalavipoeget, meséket, s más műfajokat. Még a következő 231 VOIGT V., 1987. — BAUSINGER, H., 1982. 232 VOIGT V., 1987. 190—191. 187