Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

nemzedék is — paraszt származású lévén —, kettős forrásból: az összegyűjtött anyagból és saját közvetlen ismereteiből merített, de már tudatosan. Ha folklorizmusról szólunk, akkor ez a második nemzedék sorolható csak ide, azok, akik illusztrálva az eposzt, a meséket, a gyűjteményeket, magas színházzá vagy zenévé alkotva az anyagot, alkották meg műveiket, immár tudatosan úgy, hogy nemzetit is akartak létrehozni, azaz a Voigt Vilmos által politikai emancipációra törekedve valós értékű nemzeti kultúra épületéhez hordtak köveket. S éppen az ö gondolkodásukban van jelen az, hogy ne csak az észt népi, hanem az észt föld történeti értékei is ott legyenek, s ezzel ne csak a parasztihoz, hanem az európaihoz, szorosabb értelemben a balti térséghez is kötődjenek. S mert ez a szellemiség töretlenül tovább élt, létrehozta, majd megvédte magát a nemzetet is, nem adva fel a nemzeti állam eszméjét sem. . 188