Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

(1919—1920) az egész épületkomplexust visszaállították eredeti formájába: a hármas tagoltságú épületet egyetlen klubépületté alakították. Nagy termeket képeztek ki ünnepségek és színházi előadások megtartására, ugyanúgy, mint hajdanán, az első tallinni iskoladrámák bemutatásakor. Mellettük könyvtárat, olvasótermet, kugli-, és biliárdszobát létesítettek, voltak külön emlék-, és múzeumi termek, (képgaléria például) és a legkülönfélébb szervezetek számára tartott helyiségek („Testvériség Terme", az „Estonia Társaság" szobája), valamint vendéglő, konyha és mellékhelyiségek. A szovjethatalom idején, 1940-ben, a rendet feloszlatták, s teljesen megváltozott az épület rendeltetése. A Szovjetunió megszűntéig a Jaan Kreuks nevű Ifjúsági Kultúrház működött benne.

96 A „Nagykereskedő Céh" háza is

97 — miként Tallinn belvárosában a legtöbb lakó- és középület — építészetileg középkori jellegű. Ez is a nagy vagyonú kereskedők hivatali épülete volt, s tágas belső termei szintén alkalmasnak bizonyultak arra, hogy az ünneplő nagypolgárság megszervezze bennük zártkörű szórakozásait, így többek között a papság és az iskola cenzúráján átjutó, diákok által bemutatott iskoladrámáknak is helyet adjon. A jelenleg Állami Történeti Múzeumként funkcionáló épület, valamint a már említett két másik építmény (Városháza és a Feketefejűek rendjének háza) a szórvány adatok tanúsága szerint egyre gyakrabban szolgált az iskoladrámák bemutatóinak színhelyéül. Néhány évtizeddel az első említés után nemcsak Tallinnban iktatták a latin nyelvű iskoladrámák bemutatását hivatalosan is a tantervekbe „exertitium imitationis" néven, hanem a század végén, 1595-ben Tartuból is megérkezik a hír az első vallásos tartalmú előadásról.

98 A diákok és tanítók szerepe és egyáltalán az iskolai színjátszás mint színjátszó szervezet a színháztörténet szempontjából Európa-szerte nagy jelentőségű. Minden országban elválaszthatatlanul hozzá tartozik a nemzeti színjátszás történetéhez még akkor is, ha mindezek a rendezvények elsősorban vallásos jellegűek, a középkori misztériumjátékok egyenes folyatásai, s latin nyelven hangzanak el. Hozzájárulnak a nemzeti színházművészet fejlődéséhez, a nemzeti nyelven felhangzó, megvalósuló színpadi művek tömeges megjelenéséhez.

9 Hiszen — 96 Szovjetunió. Útikönyvek. Bp., 1970. 554. p. — Tallinn. Kratkij Ènciklopediceskij spravoőnik. Tallinn, 1980. 209—210. p. 97 Szerk.: H. ARMAN: Eesti arhitektuuri ajalugu. Tallinn, 1965. 550. p. —- M. MÄNNISALU: Zdanie Bolsoj Gildi. Tallinn, 1974. — SZABÓ István: Tallinn. A Damjanich Múzeum Észt Füzetei I. Szolnok, 1972. 98 Sovjetskaâ Estonia. Ènciklopediceskij spravocnik. Tallinn, 1979. 304. p. — K. KASK

—V. PAALMA—L. TORHIS: Theatre. In: Soviet Estonia. Land. People. Culture. Tallinn, 1980. 341. p. 99 Szerk.: VAJDA György Mihály: Színházi kalauz. Bp. 1962. 242—243. p. — SZEKFŰ Gyula: Magyar történet III—

IV. Bp. 1935. — KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XIII. század elejéről a Borsod Megyei Levéltárban. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. X. Miskolc, 1971. 289—403. p. — KILIÁN István: Latin nyelvű komédia 1720-ból a miskolci levéltárban. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. Miskolc, 1972. 219—235. p. — KILIÁN István: A XVII—

XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XII. Miskolc, 1973. 129—183. o. — KILIÁN István: Törökverő magyarok az iskoladrámákban. In: Az egri múzeum évkönyve XI—XII. (1973—1974). Eger. 1974. 171—192. p. 95