Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

kajával Jan Soupali professzor, a Morva Tanítóképző Férfikórusának karnagya, aminek következtében érdeklődése előterében mindig is a férfikórus maradt. G. Ernesaks befejezve a konzervatóriumot, Tallinn- ban dolgozott zenetanárként a középfokú zeneiskoláknál, majd a Tallinni Konzervatóriumban. írt szóló és kórusműveket, énekkarokat vezetett. A II. világháború idején szovjet hátországban volt, s mint zeneszerző és karnagy dolgozott az észt állami művészeti együttesnél. Az Észt Állami Akadémiai Férfikórus életrehívója és haláláig vezető karnagya volt. A tánc ünnepe és a dal ünnepe között meglehetősen bonyolult a kapcsolat. A cári időkben és a polgári kormányzat 20 esztendeje alatt kizárólag csak dalos ünnepségeket rendeztek, amelyeken kórusok és fúvós zenekarok vettek részt. De már az első dalostalálkozóktól kezdve szokás, hogy a kórusok az ünnepséget megelőzően versenyezzenek, és az első három helyezettet díjazzák. A II. világháború utáni első dalos ünnepségen, 1947-ben a tradicionális dalos ünnepséget megelőző este nagyszabású koncertet tartottak, s ezen a rendezvényen táncosok is felléptek. Ez a Kadriorgban (de a régi színpadon) rendezett néptáncbemutatóval tarkított ünnepi koncert nagy sikert aratott, különösen tetszettek a néptánccsoportok színes bemutatói. Annyira, hogy a közönség ismételten látni akarta. Pedig ezen az öreg színpadon a tánc bemutatásához a feltételek olyan rosszak voltak, hogy alig-alig lehetett valamit élvezni belőle. Ezért, a következő, XIII. dalos ünnepségen a táncokat más helyen: a stadionban mutatták be. A 60-as évek elejéig az a rendszer volt elfogadott, hogy a dalos ünnepségek idején a táncosok a stadionban egyetlen nagy egyesített bemutatón szerepeltek. Erre azonban szinte lehetetlen volt jegyet szerezni. És ekkor úgy döntöttek a szervezők, hogy a tánc ünnepét is megrendezik, de nem ugyanazokban az években, amikor a dalos ünnepségeket, hanem két dalos ünnepség között. Az első önálló táncünnepséget 1963-ban rendezték. Jelenleg azonban nincs szigorú rendszere a táncünnepségeknek. Néha megtartják ugyan önállóan is, de többnyire kapcsolják a dalos ünnepségek műsorához. Ezekre ugyanis olyan létszámmal érkeznek az érdeklődők, hogy bőségesen van közönsége a táncbemutatóknak is. A centenáriumi dalos ünnepségen, 1969-ben természetesen együtt szerepelt a két műfaj minden művelője. De az ezt követő 1973-as esztendőben a táncnak önálló bemutatkozása volt. 1975-ben a dalos ünnepségek szokásos, ötévenkénti bemutatójának centenáriumi évbeli csúszása miatt a tánc- és dalprodukciók ismét összetalálkoztak. Egy azonban bizonyos, mind a dalosok mind a táncosok egyre bővülő létszámmal vesznek részt a rendezvényeken. A kórusok száma ugyanúgy növekszik, mint a táncegyütteseké. Minden felsőfokú tanintézetnek van táncegyüttese, és mindenütt nagyon magas színvonalon művelik a néptáncot. A legrégibb a tartui egyetemi kollektíva, amelyik 1945 óta megszakítás nélkül dolgozik. 77 L. NORMET—A. VAHTCR: Soviet estonian music. Tallinn, 1967. 81