Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

lított válogatásokon kihullik. Az első, 1972-ben rendezett kórusfesztivál egybeesett a dal- és táncfesztivállal. Valamennyi együttes, amelyik részt vett a kórusfesztiválon, napokig gyönyörködhetett a gyermekek szereplésében. Az 1975-ös kórusfesztivál a nagyok dalos és táncünnepségével esett egybe, amely felejthetetlenül látványossá tette a komoly versenyt, amelyre 25 együttes nevezett. Szeretnénk példaként röviden említeni az óriási szervezést, fegyelmezett bonyolítást követelő szerteágazó program szabályzói közüle fesztiválról azt a néhányat, amely közvetlenül a versenyszámokra vonatkozott, a dalosok fellépését határozta meg. Az észt kórusok számára mások voltak a részvételi feltételek, nekik mindhárom kategóriában szerepelniök kellett, egy-egy jelentkezőnek női, férfi- és vegyes kart is ki kellett állítaniuk. A többi szovjet köztársaságból és a külföldről érkezők számára elegendő volt egy (ez bármelyik lehetett) kórust nevezni. A fesztiválon valamennyi kórus kötelezően bemutatott két müvet, a versenyprodukciókat. A vegyeskar esetében Scsedrin: Ivaljoska с müvét, a női karok Kodály: Hegyi éjszakák с alkotását, a férfiak pedig Gustav Ernesaks: Emelkedik a hullám című művét. Ugyancsak kötelező jellegű előírás volt a kórusok számára az, hogy a szabadon választott kórusművek között szerepeljen egy saját népének dalfeldolgozása, valamint egy saját zeneszerzőjüktől származó modern kórusmű s egy klasszikus darab. Ez utóbbi lehetett saját népének, vagy szovjet népek klasszikusainak müve is. A kitűnő zenei programban számos első ízben feldolgozott, illetve nyilvánosan bemutatott kórusmű szerepelt. A 20. századi észt zeneművészet, zenepedagógia és kóruskultúra szorosan kapcsolódik Gustav Ernesaks (1908—1993) professzornak az Észt SZSZK népművészének, a legmagasabb kitüntetésekkel díjazott karnagynak a személyéhez és alkotói munkásságához. G. Ernesaks 1908. december 12-én született Észtországban a volt Harjumaai Kormányzóságban, nem messze Tallinntól. 15 éves ifjúként lépett a Tallinni Konzervatóriumba. 1931-ben végezte el a zenetanári osztályt és ezután tovább folytatta tanulmányait A. Kapp profeszszornál, aki egyike volt az idősebb nemzedék legkiválóbb zeneszerzőinek. 1934ben fejezte be nála a zeneszerzési tanszakot, azonban már tanulmányai idején kórusvezetőként dolgozott. 1935—36ban Csehszlovákiában tartózkodott, ahol megismerkedett az ottani kórusok munkájával. Különösen fellelkesítette művészi mesterségével és szervező mun- (A. Gustav ERNESAKS SALDRE karikatúrája) 80