Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

lós, Pápay József, Horger Antal —, illetve a finn népköltészet kiváló fordítói Bán Aladár, Vikár Béla is kötelességüknek tartották a hosszabb-rövidebb ideig tartó rokoni látogatást.

9 E jeles személyek dolgozatai, írásai a század végére már köztudottá tették és elfogadtatták a századelőn még elutasított finnugor rokonságot. Annak, hogy figyelmük elsősorban a finnekre irányult, az az egyszerű magyarázata, hogy rokonaink közül egyedül ők voltak államalkotó nemzet. A többiek, s így az észtek is, az Orosz Birodalom körülményesen felkutatható, nehezen megközelíthető népcsoportjai voltak csupán. Közülük a kutatások szempontjából még az észtek voltak a legkedvezőbb helyzetben, hiszen Finnországba az út többnyire Péterváron át vezetett, s Hunfalvyhoz hasonlóan a legtöbben észt földön is megálltak, felkeresték tudós dorpati (=tartui) kollegáikat. így aztán egyre szaporodtak az észtekről szóló századfordulói híradások, amelyek mind részletezőbbek és elmélyültebbek lettek. E téren különösen sokat tett Bán Aladár, aki a magyarországi folyóiratokban (Archeológiai Értesítő, Ethnográfia, Néprajzi Értesítő) az I. világháború végéig Vikár Béla mellett rendszeresen tudósított az észt szokásokról, hitvilágról, népéletről.

10 1918. február 24-én döntő fordulat állt be az észt nép életében. „Tallinnban az észt fővárosban kikiáltották az Észt Köztársaságot (Eesti Vabariik). Másnap a német csapatok bevonultak Révaiba (Tallinn német neve) és nyolc hónapon át rendőri megszállás alatt tartották a breszt—litovszki békekötés értelmében. De jött 1918 októberében az összeomlás. A német csapatok kivonultak a keletitengeri provinciákból, s helyüket a beözönlő orosz bolsevik hordák foglalták el. Révaiig azonban nem jutottak el, mert 1919. január 3—5. között a derék észt rokonok finn segítséggel és angol munícióval megsemmisítették az északi orosz frontot; január 14-én rohammal bevették Dorpatot, s egész Észtország területét megtisztították a bolsevikoktól. Őszre a győzedelmesen előrenyomuló észt csapatok már Pétervár előtt állottak, majd decemberben Narvánál súlyos elhárító harc fejlődött ki. A januári fegyverszünet után a szovjet kormány az 1920. február 2-i dorpati békében elismerte a független észt szabad államot."

11 Hétszáz éves történelmük folyamán első ízben váltak függetlenné, s szerveződhettek önálló állammá. Ez azonban nem ment egyszerűen. Német és orosz irányítás alatt élve nem adatott meg nekik, hogy az új, független állam felelős posztjaira sajátjaikat, észt szakembereket nevezzenek ki, márpedig a feladatokhoz szakemberek kellettek. A maroknyi észt nép ezt nem úgy oldotta meg, mint ahogy a Trianon utáni utódállamok, ahol nem számított a tudás, elegendő volt, ha valaki román, szerb, vagy szlovák. Az észtek például a szakemberképzés fő helyéről, a tartui egyetemről nem menesztették a német vagy orosz professzorokat, csupán 9 HORGER A. i. m. 327. p. 10 KROHN GYULA: A finnugor népek pogány istentisztelete című művét például Bán Aladár fordította le 1908-ban, illetve közölt belőle szemelvényeket a különféle szakfolyóiratokban. 11 CSEKEY I. i. m. 27. p. 7