Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

KORUSKULTÚRA ÉSZTORSZÁGBAN 74 SZABÓ I. 1977. 46—55. p. 77 Észtországban a feudalizmus idején a jobbágyok más európai országokénál erösebben alávetett helyzete és jogfosztottsága miatt kóruskultúra nem alakulhatott ki. Csak a kapitalista viszonyok között és a felvilágosodás eszméinek oroszországi terjedésekor változott a helyzet kedvezőbbre, amikoris a falusi papok, szerzetesek néhány vidéki iskolában a tanulókból gyermekkórusokat alakítottak azzal a céllal, hogy szerepeltetésükkel vonzóbbá tegyék az istentiszteleteket és templomba szoktassák az egyébként nem templomjáró észt parasztokat. A templomi gyermekkórusok alakulásától a világi felnőtt kórusok létrejöttéig már csak rövid időnek kellett eltelnie. A 19. század elején Kanapi helységben sikerrel működő világi kórusról, a század közepén pedig Észtországszerte egyre több műkedvelő dalegyletről és fúvós zenekarról van tudomásunk.

74 A múlt század 60-as éveiben bekövetkezett nagyarányú társadalmi és gazdasági fejlődés egy rendkívül erős nemzeti mozgalmat bontakoztatott ki Észtországban, amely elsősorban az észt népdalok összegyűjtését eredményezte és egy sokkötetes, művészi és gondolati szépségű észt Kanteletárt (dalgyűjtemény). Közvetlenül ide kötődik a J. JANNSEN író 1865-ben megalapított Vanemuine dalosegylete, amelyhez az észt kórusmozgalom megszületését kapcsolják. Előzményként az 1863-ban Saaremaa szigetén, Anesküla faluban rendezett, egyetlen karmester vezetése mellett éneklő több Vanemuine zenél (Vive TOLLI metszete)