Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Az első Dalos Ünnep jelvénye összegyűlt kórus közös hangversenye, illetve a két esztendővel későbbi, 1865-ben Jöhvi faluban megtartott „dalos nap" nevű hasonló rendezvény említhető. Ugyanis ezek sikere győzte meg a múlt század nagy politikus egyéniségét, J. JANNSEN-t a dalárdák és kisegyüttesek eggyé kovácsoló erejéről és ez vezette arra a felismerésre, hogy a kórusmozgalom, a közös éneklés a nemzeti öntudat ébresztésének hathatós, s talán egyetlen legális fegyvere. Ezért tudatos rendszerességgel fejlesztette tovább a kezdeményeket. Munkája nyomán gombamód szaporodó dalegyletek fogták össze a nemzeti irodalom, művészeti élet és a politika szálait, közvetítettek város és falu, alsóbb néprétegek és polgárság, értelmiség között. 1869-ben a Tartuban rendezett első, közös dalos találkozón már 762 énekes és 48 zenész érkezett az ország területéről. Azóta ötévenként rendszeresen megrendezésre kerülnek ezek az egész országot átfogó és megmozgató dalos seregszemlék. Az eltelt több mint száz esztendő nagy idő. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az emberiség történetében éppen ez az utolsó periódus hozta a legnagyobb változásokat. Nemcsak technikai és gazdasági vonatkozásban, de társadalmi tekintetben is. Mi sem természetesebb hát, minthogy a meghatározott időszakonként ismétlődő észt dalostalálkozók is újabb és újabb variánsokkal gazdagodtak. Bővült, kitágult az az alapkoncepció, amely viszont éppen ez alatt a száz év alatt csontosodott, kanonizálódott nagyszerű hagyománnyá. Az észt dalos ünnepségek sorozatát figyelve a programokból szinte az egész nemzet története kiolvasható. A fellendülések a nemzet történetének kedvező alakulásával, a szegényes körülmények között éppen csak megtartott, csupán a hagyományok továbbvitele miatt szervezett rendezvények háborús állapotokkal, német megszállással, frontközelséggel magyarázhatók. Az utóbbi évtizedek rendezvényeiben viszont a dalos ünnepségek nemzetközivé válását, a gyermekek dalos ünnepeinek önálló megrendezését, a dalosok programjának táncbemutatókkal bővített változatait, a kétnapos dalünnepséget megelőző nemzetközi kórusfesztivál egyhetes hangversenysorozatát figyelhetjük meg. Mindezek az újdonságok a zene, a népdal, a kóruskultúra észtországi terjedéséről, a néphagyomány mai keretek közötti továbbéléséről tanúskodnak. Magyarországon — a rokoni kapcsolatok és az egyre erősödő, elsősorban zenei területen mutatkozó kölcsönhatások és együttműködés ellenére is •— erről 75 HUBAY J. 1928. 304—306. p. 76 L. NORMET—A. VAHTER: Soviet estonian music. Tallinn, 1967. 78