Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

húztak fel, rendszerint közös tető alá valamilyen gazdasági jellegű építménnyel. Egészen a 19. század közepéig az egész korszakban gerendákból ácsolták a tetőt, Eszak-Észtországban szalmával, Nyugat-Észtországban pedig náddal fedték. DélÉsztországban a 70-es évektől kezdve ezeket zsindelytetők váltották fel. Eleinte a zsindelytetőt kézzel készítették és vándor zsidó árusok árulták. A 19—20. század fordulóján néhány gazdag tanyát már kőből emeltek. A korábbi lakócsűrben a padló agyag vagy kő volt. Észak-Észtországban az új házakban a padozat nagyobbrészt palalemezből készült, Dél-Észtországban a konyhában és a tűzhely körül, valamint a kenyérsütő kemence körül téglát használtak, a többi részeket pedig deszkával fedték. A kamrákban a földelt megoldás mellett már a múlt század közepétől gyakran deszkából rakták a padlót. A 19—20. század fordulóján a kamrák nagy többsége a régi lakócsürökben is (nem beszélve az új lakóépületekről), festetlen deszkából készült. Az 1860-as években jelentős lépés volt a lakóhelyiségek körülményeinek javulásában a petróleumlámpa megjelenése, amely a 19. század utolsó negyedére teljesen kiszorította a világító fáklyákat (fokla, szilács). A legjobbak és leghasznosabbak voltak az emberek számára természetesen a nagy függőlámpák. Sajnos a parasztok legnagyobb része kénytelen volt kisebb méretűeket, sőt mécsest használni (tattnina), amely utóbbinak még gyengébb volt a fénye, mint a szilácsé. Ám a mécsesek olcsóbbak voltak. Hiszen a szilácshoz szükséges fadarab, annak szárítása nem volt egyszerű dolog, különösen azoknak a parasztoknak a számára, akiknek nem volt saját erdejük. Megváltozott a lakásbelső is a 19. század második felében annak mértékében, ahogy a kamrák fűtéssel rendelkező helyiségekké alakultak. Fokozatosan eltűntek a régi lakásokra jellemző mozdíthatatlan padok és priccsek, amelyeken háltak. Ettől kezdve a kamrákban csak ágyakban aludtak. A fiatalság nyáron, mint korábban is, a szénapadlásokon, vagy a fészerben aludt. A nagy festetlen ládák (kirat) ívelt fedeleikkel, melyeket faragott és égetett ornamentikával díszítettek, s amelyekben régen a lányok a hozományukat tartották, új típusú ládákkal cserélődtek fel. Megjelentek a fémrátétes és festett ládák, melyeket a keleti kerületekben nagy virágokkal díszítettek. Ezeket 74 Lakásbelső Panga-Rehe-ben (Dél-Esztország, századforduló)