Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

államiság bontakozhasson ki. Főként a Német Lovagrend jellege és uralmi rendszere játszott nagy szerepet abban, hogy az észteket ők, s majd az őket követök egyetemesen, mint egészet, mint etnikumot nyomták el, s tartották alacsony sorban. A lovagrend, egyházi jellegű lévén, nem épült össze a helyi lakossággal, nem létesített velük házassági kapcsolatot, csupán uralkodott rajtuk, szervezte őket saját érdekeinek megfelelően. A nyomukban megjelenő német ajkú polgárság pedig városlakó volt, ahonnan a városi jogok kirekesztették a parasztságot, s nem épülhetett össze a polgárság szervesen az észtekkel, megmaradt idegen testnek az országon belül, s maga is az etnikai elnyomást fokozta. Ilyen módon az észteknek nem alakulhatott ki egy módosabb paraszti rétege, esetleg nemessége, amely saját népét megszervezze s az idegenek felé közvetítsen. Az észt nép egyetemesen el volt nyomva, jogtalan volt, s így sorsában, jogfosztottságában egységes. Megindul ugyan, főként a 18. században bizonyos differenciálódás a parasztságon belül is, de a már említett okoknál fogva ez nem válik az észt rétegeken belül élesen körülhatárolhatóvá. A 19. századi, már említett önkényes, tagosítással összefüggő telepítések pedig összekeverik az épp hogy körvonalazódni kezdődő és esetleg építkezésben is megmutatkozó különbséget, s így a vagyoni megoszlás, ha mégoly csekély is hatása, nem befolyásolta a 19. század közepéig az észt faluképet. Az ezután meginduló földvásárlások, a jobbágyfelszabadítás eredményeinek beérlelődése már vagyoni differenciáltságot is előidézett, de erre a korszakra ez még nem jellemző. Parasztház Sassi-Jaaniban 71