Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Németország összeomlásakor kivonultak, ismét az orosz bolsevik forradalmárok veszélye fenyegetett. Az észtek ellen vonuló csapatokat önkéntes diák zászlóaljak tartóztatták fel addig, míg a kormány fegyvereket szerzett és katonákat toborzott. Finn önkéntesek is segítették őket a harcokban, s így egyesült erővel sikerült meghiúsítaniuk a von der Goltz tábornok és a balti bárók csapatainak Lettország irányából mért támadását is. 1920. február 2-án Oroszország és Észtország Tartuban békét köthetett.

60 „Az önállóság két szabad államot helyez a forrongva kialakuló Új-Európába, — egy tapasztaltabbat s erősebbet nagy területtel, nagy anyagi erőkkel, óriási kinccsel fában, vízi erőkben (Finnország) — írja Teleki Pál — s egy kisebbet (Észtország), politikailag tapasztalatlanabbat, exponáltabb, bár kereskedelmileg kedvezőbb helyzetben, kisebb anyagi erővel, bár jó termőfölddel. Bámulatosan gyors mindkettő megerősödése és az éleslátás és energia, amellyel helyzetüket felismerik, biztosítják és gazdaságilag fejlesztik. Finnország Európa ipari nyersanyagtermelői közt fontos pozícióra kezd emelkedni, Észtország helyzeti energiáját, mint a kelet-európai végtelen területek egyik, talán legjobb tengeri kapuját használja ki."

61 Az „éleslátás és energia", amiről Teleki Pál beszél, azonnali belső átalakulásokat eredményezett. Az alkotmányozó gyűlés már 1919 október 10-én földreformot fogadott el, aminek a következtében az összes nagybirtokok 96,9%-át kisajátították. Csak jogi személyek rendelkezhettek ezentúl nagybirtokkal, a többit, 2.346.494 hektárt állami tulajdonba vették, amelynek művelhető részét azonnal termelésre használták fel kisbirtokos formában. Az erdőket és a terméketlen területeket tartalék földeknek nyilvánították. A rendelkezéseket az 1925. június 26-án hozott törvény szabályozta, minek értelmében földbirtokhoz juthatott az önálló földművelő, a mezőgazdasági munkás, halász, kertész — utóbbi három csak jövedelmének kiegészítésére és maximum 75 hektárnyi mennyiségben — ha a föld bérleti díját, amely a föld értékének 4,25%-a volt, évi két részletben törlesztette. Kárpótolták a régi birtokosokat is, mégpedig úgy, hogy az 1914 évi ár megfelelőjét nyújtották az élő felszerelésért, holt leltári tárgyakért pedig a beszerzési ár egyenértékét. Magának a föld árának megtérítésével a törvény kihirdetésekor nem foglalkoztak. Mindezeknek az intézkedéseknek a meghozatala azt eredményezte, hogy míg az önállósodás előtt 1149 nagybirtok volt 2.428.087 hektárnyi területtel az 51.640 kisbirtokos 176.015 hektárnyi területével szemben, addig 1924 végére tulajdonosi minőségben 30.820 új kisgazdaság alakult 654.230 hektáron, ideiglenes használatra pedig 7086 kisgazda kapott földet. Ugyanakkor a nagybirtokosok korábbi parasztbérlőinek kezén továbbra is 391.198 hektár maradt.

62 Természetesen ezek a radikális gazdasági intékedések átalakították a 60 BERECZKI G — RÁCZ E. 1975. 53—54. p. — CSEKEY I. 1928. 27. p. 61 TELEKI P. 1928. 18. p. 62 TELEKI P. 1928. 168—170. p. 55