Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

jában áll, foglalkoztatja a zeneszerzőket, irodalmárokat. Az őseposz és az alkotó művészet szoros kapcsolata biztosítja az észt hagyományokhoz való kötődést, másrészt egy bizonyos színvonalat. Hiszen a nemzeti kultúrának ez a kimagasló alkotása eleve nem engedi meg a nem hozzá méltó, értéktelen művek világrajöttét. S mivel minden korszakban, a múlt század közepétől szinte folyamatosan foglalkozik a művel a képzőművészet, a Kalevipoeg ábrázolásait végigtekintve tulajdonképpen az észt művészettörténet százegynehány esztendejéről is képet kapunk.

49 Már akkor, amikor még csak szóba került az eposz összeállításának lehetősége, a kortárs művészek elkészítették első rajzaikat az eposz témájához. Voltak az alkotók között olyanok, akiknek élete szorosan összefonódott az eposszal. Például Kr. RAUD egész életét ennek feldolgozására szentelte, s ahogy mind jobban és jobban megismerkedett az eposz világával, úgy próbálkozott újra és újra az egyes énekek illusztrálásával. Másoknál az eposz témájára készített alkotások fontosak voltak ugyan saját munkásságukon belül, de nem váltak kizárólagossá. A létrejött alkotások azonban művészetük, s egyben az észt képzőművészet kiváló darabjai is. Akadnak olyanok is, mint például E. VIIRALT, Eduard VIIRALT: Kalevipoeg pihen. Tus, 1917 49 SZOLOMYKOVA, I.—ÜPRUSS, H. 1962. 46