Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

érzésünk, hogy nem is az egyszerű nép gyermekei írták ezeket a dalokat, hanem magas iskolázottsága, nagy elméleti felkészültségű műköltők. Formai tökéletességüknél is csak egyvalami figyelemreméltóbb: a gondolati gazdagság. Az elnyomatás századaiban ezek a dalok voltak a nép egyetlen vigasztalói. így a dalok összegyűjtött együttese, a sokkötetes, művészi és gondolati szépségű észt Kanteletár a múlt század függetlenségi harcában nemzetformáló erővé tudott válni. Ehhez kapcsolódik J. V. JANNSEN (1819—1890) író 1869-ben megalapított „Vanemuine" dalosegyletével induló észt kórusmozgalom. A hatalmas erőket összefogó dalgyűjtő mozgalomból az észt nemzeti tudat izmosodása, Esztónia határokon túli elismertetése szempontjából mondhatatlan jelentőségű mű született; az észt nemzeti őseposz, a Kalevipoeg. 1838-ban Tartuban Fr. FAEHLMANN vezetésével megalakul az Észt Tudós Társaság. Ez az első olyan egyesület, amely tudományosan és rendszeresen foglalkozik az észt nyelvvel, az észt kultúrával. Alapításakor kitűzött egyik fő feladata az észt népi kultúra feltérképezése, megmentése, elsősorban pedig a Kalevipoeg mondai hőshöz fűződő epikus dalok összegyűjtése. A munka dandárját maga FAEHLMANN, majd korai halála után barátja és munkatársa, Fr. R. KREUTZWALD vidéki orvos végezte. KREUTZWALD hosszas gyűjtő- s körülbelül tíz évi fáradságos szerkesztői tevékenység után jelentkezett a kész művel, mely végleges formájában — majd kétezer sor terjedelemben — Kalevipoeg (Kalev fia) címmel jelent meg 1857—61 között.

47 A Kalevipoeg főhőse az észtek első, mondai homályba vesző királya. Robusztus alakjában nemzeti eszményét teremtette meg a nép. Hatalmas, jókedvű legény, telve jóindulattal és jámborsággal, telve igazságérzettel és nagy tetEgy 1896-os dalos embléma Aime PII RÓJA: Kalevipoeg a kürttel. Mozaik, 1957 47 HUNFALVY P. 1871. I. 190—231. 43