Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Amikor az észt nép első szószólói jelentkeztek, észt földön a parasztgazdaságok korábban kialakult formái voltak általánosak. Az Esztiandi Kormányzóságban a gazdaságok attól függően oszlottak meg, hogy az azt használó észt parasztnak hány napot kellett egy héten robotban töltenie. A legelterjedtebb formák a három- és hatnaposak voltak. De gyakran találkozunk a négy-, ritkábban ötnapos gazdaságokkal. Azok a gazdaságok, amelyek hetenként egy vagy két „barscsinát"-t (földesúri robot) voltak kötelesek teljesíteni, már rendszerint a zsellérgazdaságokhoz tartozónak számítottak. A Liviandi Kormányzóságban a parasztgazdaságok a ,,gak" szerint oszlottak meg. Még a svéd uralom idején, ,, 1683-ban vezették be a parasztok adózási egységeként a gak-ot (hacke). Ez nemcsak a parasztok kezében levő földterület nagyságához igazodott, hanem a parasztgazdaság állatállományát és munkaerejét is számításba vette. Egy gaknak azt a paraszti gazdaságot nevezték, amely 60 tallérra becsült szolgáltatásokkal tartozott (ez vidékenkint változóan 5—18 munkaképes férfit és nőt ölelt fel). A parasztokat, amennyiben kötelezettségeiket teljesítették, úgy tekintették, mint bérlőket."

31 Voltak fél gak-os gazdaságok (ahol hat robotnap volt kötelező hetenként), aztán voltak harmad- és negyedgak-osak (ahol három vagy négy napot dolgoztak robotban). A gazdaságok, amelyek mindössze egyhatod rész gak-ot vagy ennél kevesebbet kellett teljesítsenek, a zsellérgazdasághoz tartoztak. A hatAdam OLEARIO (1603—1671) német kutató és utazó rajza: tanya Kundában (18. század vége) 31 NIDERHAUSER E. 1962. 204. p. 30